hetilap

Minarik Ede legendássá vált mondatát ismételgeti évről évre Neil Smith, a profi jégkorongligában szereplő New York Rangers elnöke. Először megválasztásakor, 1991-ben kezdett bele nagyobb beruházásba, hogy csapatának több mint ötven év után végre sikerüljön Stanley-kupát nyernie. A patinás múltú egyesület addig háromszor érdemelte ki a profi jégkorongozás legnagyobb díját. A nyolcvanas években ötszörös bajnok csapat, a legendás Edmonton Oilers játéka elkápráztatta az elnököt, aki elhatározta: csapatát Edmonton-játékosokkal erősítve vezeti győzelemre. Első lépésként az akkori kapitányt, Mark Messiert sikerült a gárdába csábítani. Wayne Gretzky egykori bajtársa tartást hozott, győzelemre tanította új társait, és Stanley-kupát ígért. Azután folyamatosan érkeztek az Oilers volt játékosai. A 94-es szezont az alapszakasz győzteseként zárta az együttes. A legnagyobb esélyesként jutottak el a Stanley-kupa döntőjébe, ahol a Vancouver Canucks egységével akaszkodtak össze. Az erős ellenfél sokáig tartotta magát, és kiharcolta a hetedik, mindent eldöntő találkozót. A Madison Square Garden népe 54 év böjt után újra ünnepelhetett. A rájátszás legjobbja, Brian Leetch lett az első amerikai születés? hátvéd, aki kétszer is elnyerte a James Norris-trófeát (legjobb hátvéd díja). Mindenki azt hitte, hogy évekig a Rangers lesz a liga meghatározó csapata. Ekkor robbant a bomba: Mike Keenan, a diktátortermészet? sikeredző – felrúgva szerződését – a St. Louis Blues csapatához távozott, és magával vitt három játékost is (Anderson, Tikkanen, Noonan). A bajnokság is csak januárban kezdődött, mivel a játékosok bérvitába keveredtek a tulajdonosokkal. Ez az áldatlan állapot (pl. hivatalosan a pályákon még edzeni sem lehetett) megviselte a Rangers-t, és igen gyenge játékkal nyolcadikként éppen befértek a rájátszásba. A rájátszás második körében viszont a Philadelphia Flyers megalázta a csapatot, és kiestek. Kell egy csapat! – mondta Neil Smith, és újra vásárolt: jött Ulf Samuelsson és Luc Robitaille. Mindketten jó vételnek bizonyultak, de még hiányzott valaki. Wayne Gretzky ráunt Los Angelesre, és áruba bocsátotta magát. Neil Smith mindent megmozgatott, hogy az Edmonton exkapitánya New Yorkba költözzön. Ez elsőre nem sikerült. A második körben búcsú – a Pittsburgh 4–1-re veri őket. Ekkor jött a szenzáció: Wayne Gretzky összeveszett Mike Keenannel, és eljött St. Louisból. Tárt karokkal és zsíros szerződéssel fogadták Manhattanben. Ismét összeállt a legendás Gretzky–Messier duó, akik közösen négyszer nyertek kupát az Oilersnek. Gyenge kezdés után kiforrta magát a csapat, és a konferenciadöntőig jutottak el. A Philadelphia gárdája azonban kemény falatnak bizonyult (1–4), ismét búcsú. Senki nem gondolta volna, hogy újabb csapás következik. Egy ostoba, máig vitatott döntés miatt elvesztették a kapitányt, Mark Messiert. New York kedvence, a legendás "Broadway" Mark azért kellett hogy távozzon, mert pénzre volt szüksége a New York Knicks kosárcsapatának. A mindkét csapatot birtokló cég meg akarta tartani Patrick Ewinget, a Knicks centerét, és így nem akartak Messierrel olyan szerződést kötni, amely érdemei szerint járt volna, így a Vancouverhez szerződött. Kell egy center! – mondta Neil Smith, és egyezkedni kezdett. A liga legjobbjait próbálta csapatába hívni, de nem járt sikerrel. Végül azt a Pat LaFontaine-t tudta megvenni, akiről előző csapata, a Buffalo Sabres sorozatos agyrázkódásai miatt lemondott. Gretzky és LaFontaine élére állt a hadnak, és fogcsikorgatva küzdöttek a rájátszásért. Luc Robitaille elhagyta a gárdát, és ekkor ismét tragédia: LaFontaine az egyik meccsen csapattársával, Mike Keane-nel ütközött – újabb és utolsó agyrázkódás. LaFontaine szegre akasztotta a korcsolyát és visszavonult. Az 1998–99-es bajnokságot már abszolút esélytelenként kezdte a csapat. Brian Leetch csapatkapitány, a klub történetének legeredményesebb hátvédje megpróbált a Messier által kijelölt úton a gárda vezéreként Gretzkyhez felnőve győzelmekre jutni. Nem sikerült. A kicserélődött játékosállománnyal nehéz volt talpon maradni a legerősebb ligában. A szezon már az utolsó alapszakasz meccseivel be is fejeződött. Kettős volt a búcsú, mert a valaha élt legnagyobb játékos, Wayne Gretzky bejelentette visszavonulását. Fáradtságra, motiválatlanságra hivatkozott a "Great One", aki azóta bekerült soron kívül a legjobb játékosok "Hírnév Csarnokába". Kell egy csapat! – mondta Neil Smith, és elkezdett vásárolni. Hatvan millió dollár került kifizetésre az idei nyáron. Amerika népe láthatta: Manhattanben mindezt komolyan vették. Coloradóból érkezett: Theoren Fleury, Sylvain Lefebvre és Valerij Kamenszkij. Montreal adta Stéphane Quintalt. Tim Taylor Bestont, Jan Hlavac Prágát hagyta ott a Rangers kedvéért. Nagy reményekkel kezdődött az idei bajnokság – és tessék, írom az eddigi statisztikát: 6 győzelem, 3 döntetlen, 11 vereség (ebből 6 a Gardenben). Lesújtó kezdés, ennek a gárdának nem itt kéne tartania. A fiatal Mike York, a csapat ügyeletes góllövője és a sztárok: Fleury, Graves, Nedved még tartoznak a tartósan jó formával. A védelem is sokkal többre hivatott: Leetch–Quintal, Lefebvre–Schneider, Hatcher–Johnson gyakran kerül vert helyzetbe. A kapus poszt évek óta kérdéses. Mike Richter ős-Rangers játékos, de rapszodikus, ny?gös zseni. Tavaly lehetőség volt elcserélni, de az utolsó pillanatban visszasírta magát, amikor látta, hogy az edmontoni Curtis Joseph megegyezik Smith-szel. Joseph végül Torontóba, Richter meg sajnos visszakerült. Újabb nagy hiba, és még nincs vége a szezonnak. Az edző, John Muckler egykor Edmontonban ért el sikereket. Most egyre kevesebb esély van erre, mert bármikor elküldhetik. Neil Smith most vakarhatja a fejét, hogy mit tegyen. Sorozatos győzelmekre van szükség, mert ez a csapat sokra hivatott. Reményeik szerint a szezon végére beérik a gyümölcs, és végre ismét Manhattanbe kerül a kupa.