Nem pofonnak szánom! – mondhatta Schmitt Pál Erdei Zsoltnak még Tatán
Fotó: MTI
– Százkilencven sportoló képviseli Magyarországot az olimpián. Ön mint
szervező és kétszeres olimpiai bajnok hogyan látja, milyen formában vannak a versenyzőink?
Milyen helyezéssel lenne elégedett?
– Húsz éremre számítok.
– És ebből mennyi lehet arany?
– Tulajdonképpen hat aranyéremre számítok, és héttel már nagyon elégedett
lennék. Igazából tízre van esélyünk, de a tapasztalat és a józan mértéktartás
azt mondatja velem, hogy 30 százalék nem nagyon jön be. Tehát ezt kell nekünk is számításba
venni. Ha üzenhetnék a szurkolóknak, azt kérném, hogy ne csak aranyban
gondolkozzanak. Kétszáz ország lesz ugyanis jelen az olimpián, és mindenki a legjobb
gyerekeit küldi harcba. Közülük 120 olyan ország lesz kint, amelyek semmilyen érmet
nem szereznek majd, pedig némelyikük nálunk tehetősebb és nagyobb is. Fantasztikus
dolog lenne, ha a nemzetek pontversenyében tizenkettedikek vagy tizenharmadikok lennénk.
Nem kis eredmény lenne döntőbe jutni atlétikában, úszásban, bokszban vagy éppen
teniszben. Nem is beszélve a kajakról, a vívásról, a sportlövészetről vagy akár a
birkózásról.
– A sportolók számára izgalommal teljesek ezek a napok. A finisben milyen típusú
felkészítésben részesülnek?
– Hát ilyenkor már csak a formába hozás van napirenden, súlybeállítás,
az utazások előkészülete. Ezek már finom munkák, hogy a csúcsforma azon a bizonyos
napon, arra az órára meglegyen.
– A pszichikai felkészítés mennyire hangsúlyos ilyenkor?
– Pszichológusok végig jelen vannak a felkészülés folyamatában, nagy súlyt
fektetünk arra, hogy amit a tudomány nyújt, azt mi is megadjuk a fiúknak, lányoknak.
A pszichológusoknak igen fontos szerepük van a sportsikerekben, olyannyira, hogy a
megfelelő lelkiállapot döntő jelentőség? lehet az adott pillanatban.
– A dicsőség és az elismerés mellett mire számíthatnak még a
helyezettek?
– Nettó hat és fél millió forintot kapnak az aranyérem tulajdonosai,
ennek negyven százaléka jut az edzőiknek. Új elem, hogy a nevelőedzők tíz százalékot
kapnak, ezzel akarjuk inspirálni a háttérben dolgozó szakembereket, a testnevelő tanárokat,
hogy segítsenek a jövő olimpikonjainak felfedezésében, pályájukon való elindításban.
– Az állam egymilliárd forinttal támogatta az olimpiai felkészülést. A
szponzorok mennyire járulnak hozzá szívesen a költségek fedezéséhez? A tapasztalat
szerint elsősorban a multicégek mozdulnak rá, vagy a hazai tulajdonú vállalatok is
jeleskednek az adakozásban?
– Mind a kettőre van példa, sőt a legjelentősebb támogatónk állami
tulajdonú magyar cég, a Szerencsejáték Rt. De meg kell említeni a Molt és a Matávot
is. Az Adidas sportruházattal, a Westel telefonkészülékkel és előfizetéssel is támogatja
a rendezvényt. A Coca Cola régóta kiemelkedő támogatója az olimpiai mozgalomnak, és
a hazai olimpikonokat is egyre nagyobb arányban támogatja, például nagy mennyiség?
üdítőitalt is rendelkezésre bocsátanak. A lényeg az, ha mi tisztességesen
dolgozunk, jól teljesítünk, akkor büszkén mellénk állnak. Ha tiszta eszközökkel készülünk,
ha a gazdálkodásunk nyitott, ha az erőfeszítéseinket ők is megbecsülik, és ha jók
az eredmények, akkor lehet szponzorokat találni.
– Évek óta lázas munkával készülnek a beruházók az olimpiára. Az
ausztrálok közel 6 milliárd dollárt áldoztak a nagy eseményre. Sydney menynyiben
lesz más, mint Atlanta?
– Különösebben nem lesz más, a távolság nagyjából ugyanaz, hasonlóképpen
angolszász világban leszünk, az éghajlat, az időjárás viszont más lesz, ott forró
nyárban voltunk, Ausztráliában pedig mérsékeltebb lesz a hőmérséklet. Úgy tűnik
azonban, hogy az ausztrálok jobban adtak a szervezésre, és reméljük, hogy a kommunikáció,
a biztonság és a szállítás is rendben lesz.
– Magyarország sportnagyhatalomnak számít, legalábbis az olimpiai érmeket
tekintve. Milyen a magyar olimpikonok megítélése nemzetközi szinten?
– Egyfajta csodabogárnak tartanak bennünket, hogy kis ország létünkre
ennyi érmet és helyezést érünk el, és hogy elöl végzünk mindannyiszor. 10 milliós
nemzet létünkre a 200 ország versengésében magunk mögé utasítunk nálunk lényegesen
gazdagabb és nagyobb országokat is. Ők elismerik az elhivatottságunkat is,
lassan-lassan megtanulják, mi az, hogy magyar virtus. És azt hiszem, azt becsülik meg a
legjobban, hogy a versenyzőket felkészítő szakemberek világhírűek. Talán itt van a
titok.
2000. 09. 09. (IV/37)
