A szülők aggódva figyelték, hogy kamaszodó fiukkal valami nincs rendjén, ezért bedugták egy nevelőintézetbe, hogy eloltsák benne a vágyat minden után, aminek kereke van. Néhány esztendő múlva egy de Dion Bouton & Trépardoux nev? gőzkocsi pöfögött végig Párizs utcáin.
A grófi család az eltévedt sarjat bírói végzéssel tiltatta el a társadalmi állásával öszszeférhetetlen tevékenységtől, no és az apanázstól. De Dion sikereinek egyik titka baráti körében rejlett, hírlapírók, művészek vették körül, akik az autómobilizálásnak lelkes hívei voltak. Ilyen jó barát volt Pierre Giffard, a Petit Journal cím? lap tulajdonosa is, aki lapjában versenyt írt ki magas pénzjutalmakkal, mely szerint a Párizs és Rouen közötti, 126 kilométeres utat kell lefutni, bármilyen rend? és rangú, ló nélküli járművel. A versenyre nem kevesebb, mint 102 résztvevő nevezett, olyan emberek, akik addig még mit sem hallottak versenyformákról, súly vagy liter szerinti beosztásról. A benevezett kocsik között volt rugós hajtóműv? is, melyet kézzel kellett felhúzni, mint egy órát.
Néhány résztvevő győzelmi esélyeit olyan gépekre bízta, amelyeket sűrített levegő, vagy víznyomás hajtott. A benzines kocsik mellett több villamos és gőzautó is rajthoz állt, a starthely leginkább egy mai közlekedési múzeum szabadtéri kiállításához hasonlított. A vezetők számára 12 óra menetidőt írtak elő, de alighogy maguk mögött hagyták Párizs külvárosát, felébredt bennük a versenyláz, hogy elsőnek érkezzenek Rouenba. Az első autó – de Dion gőzkocsija – 5 óra 40 perc elteltével robogott át a célvonalon, 5 perc múlva befutott egy Peugeot, melyet szorosan követett két Panhard & Levassor. Mivel de Dion 2,5 tonnás gőzmonstrumát csak élénk fantáziával lehetett családi járműnek elfogadni, és a "motorgróf" elég vagyonos volt ahhoz, hogy lemondjon az ötezer frankos jutalomról, sportszerűen megelégedett a második hellyel. Így a világ első autóversenyén a benzinmotoros automobil diadalmaskodott.
2001. 11. 16. (V/46)
