A fekete lányokat tavaly például még hússzal vertük. Bár mint mondják, az angolai lányok évek óta rendületlenül törnek a világ élvonala felé, mint látszik nem eredménytelenül. A kezdeti sokk után Kongó ellen lazíthattunk valamelyest, hogy azután a spanyolok elleni mérkőzés első félidejében megint átlagon aluli játékot mutassunk. Szerencsére a második félidőre felébredtek a lányok, így nem volt gond. Már ami az eredményt illeti, ugyanis ezen a meccsen sérült le Radulovics, aki azóta egy másodpercet sem tölthetett a pályán. Talán ennek is "köszönhettük" azt, hogy a svédek ellen már nem volt szerencsénk, és egy góllal kikaptunk. Mint ahogy eddigi teljesítményükről, erről a meccsről is elmondhatjuk: hiába védett szenzációsan Pálinger (mint ahogy a többi meccsen Farkas Andrea és Sugár Tímea is), átlövőink elmaradtak a csúcsformájuktól. Szerencsére szélsőink, Balogh Bea, illetve Kirsner szenzációsan játszottak.
A csoportból így második helyen jutottunk tovább, és a kínaiakkal kellett óriási csatát vívni a legjobb nyolc közé jutásért. Egy egymilliárd lélekszámú országban könny? jó válogatottat öszszehozni – gondolhatná az ember, és lehet, hogy igaza van. Farkaséknak kínkeservesen sikerült csak kiharcolniuk az egygólos győzelmet (24–23). A meccs után Mo-csai Lajos szövetségi kapitány elmondta: "Régen játszottunk ázsiaiak ellen, így nagyon váratlanul ért minket a kínaiak védekezése. Az első félidőben számomra érthetetlen megilletődöttséggel játszottunk, rengeteget hibáztunk. Sorsdöntőnek bizonyult, hogy a második félidőben megtaláltuk a beállósunk igazi helyét, és bejött a végén a három lövővel való játékunk is." A négy közé jutásért lányaink csütörtök este Oroszország válogatottjával fognak megküzdeni.
2001. 12. 14. (V/50)
