Rudi Völler. Az Izland elleni találkozó után elszakadt a cérna Fotó: Reuters
Sok nehézséggel küzd idén a német futball. A Bundesliga nyitányakor sohasem látott forróság nehezítette meg a játékosok dolgát, az ötven fokos melegnek köszönhetően a játék színvonala nem volt minden esetben megfelelő.
Az utóbbi hónapokban a válogatott játékosai közötti kapcsolat sem nevezhető ideálisnak. Oliver Kahn például azzal vádolta meg több csapattársát, hogy apró sérülésekre hivatkozva mondják le a válogatott mérkőzéseken való szereplést, valójában azonban nincs kedvük szerepelni a nemzeti csapatban. Jens Lehmann viszont pont abbéli felháborodásának adott hangot, hogy miért nem ő Németország elsőszámú kapusa, és miért pont Oliver Kahn.
"Azt hiszem, inkább nekem kellene játszanom, mert jobb teljesítményt nyújtok. Ez dühít, nagyon dühít. Otthon nem kapom meg a kellő tiszteletet" – hangzott az Arsenal kapusának kissé elfogult nyilatkozata.
Az Izland elleni sorsdöntő Eb-selejtező előtt is hatalmas nyomás nehezedett Rudi Völlerre és csapatára. Nem csoda, hogy a háromszoros világbajnok csupán 0–0-ás döntetlenre volt képes a szigetországban (emlékeztetőül: a magyar válogatott a közelmúltban 2–0-ra nyert Izlandon), és ezzel veszélybe került az automatikus továbbjutást jelentő csoportelsősége.
A találkozó után Rudi Völlernél elszakadt a cérna, és a tévékamerák kereszttüzében esett neki a német futball legendáinak: "Nem akarom hallani az olyan guruk, mint Beckenbauer, Netzer és Breitner mindent elborító, jogtalan kritikáit. Az ellenfelekkel szemben tanúsított tiszteletlenségük is felháborító" – vélekedett a kapitány. Völler az eset utáni másnapon sem óhajtott bocsánatot kérni Beckenbaueréktől, sőt hozzátette: ő nem olyan, mint Erich Ribbeck vagy Berti Vogst, hogy foggal-körömmel ragaszkodjék tisztségéhez; ha kell, azonnal lemond.
Az amúgy rendkívül nyugodt vérmérséklet? Völler ilyen szint? kirohanása nem érintette közömbösen a német közvéleményt és politikát sem. Vezető politikusok, edzők, futballvezetők álltak ki Völler mellett. Gerhard-Mayer Vorfelder, a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) elnöke például megértéséről és támogatásáról biztosította Völlert, mondván "lassan már társadalmi játék a válogatott bírálása". Otto Schily belügyminiszter önkritikára szólította fel a válogatott bírálóit, és külön érdekesség, hogy ebben a kérdésben a két politikai oldal vezetője, Gerhard Schröder és Edmund Stoiber is egyetértett, mondván: Völlernek igaza van.
Mindenesetre nincs irigylésre méltó helyzetben Rudi Völler. A Bundesligában ugyan egyre jobb futballisták játszanak, ám ezzel arányosan egyre kevesebb német focista jut szóhoz. Ahogy Felix Magath a Stuttgart edzője is megfogalmazta: "legjobb játékosaink idő előtt kiégnek". Nem csoda, hogy több német edző (például Klaus Augenthaler) úgy nyilatkozott: szerencsésebb lenne, ha a német válogatott nem jutna ki a jövő évi kontinensviadalra. Így legalább Rudi Völler is nyugodtan építhet csapatot, amelynek elsősorban a 2006-os németországi világbajnokságon kell majd jól szerepelnie. Kérdés csak az, meddig bírja Rudi Völler türelemmel.
2003. 09. 12. (VII/37)
