Az örökrangadón köszöntötték fel a legendás játékost, percekig tartott a tapsvihar Fotó: MTI
Pályafutása, a Szegedhez tartozó Móraváros csapatában indult. Ezekben az időkben kapta a Csikar nevet is, mivel valósággal kicsikarta, hogy a labdát birtokolni tudja. Tehetségére hamar felfigyeltek a sportág vezetői, és 1947-ben az ifjúsági válogatottban is bemutatkozhatott.
Az osztrákok elleni mérkőzést látta Bukovi Márton, az MTK zseniális trénere is, aki jelezte klubjának, hogy szüksége van az alacsony termet? jobbszélsőre. Sándor megszerzéséért a nagy rivális Fradival folytatott versenyfutást, megnyerték a kék-fehérek, és Csikar 1948-ban a Hungária körútra került.
Bukovi türelemmel és nagy szigorral formálta a kedvencének tartott játékost, aki idővel meghatározó embere lett egyesületének. Az ötvenes években három bajnoki címhez segítette a válogatott gerincét alkotó Bp. Honvéd első számú riválisaként számon tartott MTK-t.
Teljesítményének köszönhetően az akkor formálódó "Aranycsapat"-ba is beválogatták. Az ötvenkettes olimpiáról csak egy sajnálatos sérülés miatt maradt le. A válogatott szakvezetőjével, Sebes Gusztávval később azonban megromlott a kapcsolata, ezért az 1954-es svájci világbajnokságot – a csapattal tartva ugyan – de csak a lelátóról nézhette végig.
A mai napig tartja magát az a vélemény, hogy ha ő játszik, akkor az NSZK ellen elveszített döntő eredménye másképp alakult volna.
A magyar pályákon mutatott teljesítménye miatt viszont országszerte nagy népszerűségnek örvendett. A szurkolók csodálattal beszéltek az alapvonal közeléből (Sándor-szögből) megeresztett lövéseiről, melyek többnyire a kapuban kötöttek ki.
A nézők tízezrei zsúfolódtak össze a Népstadionban, csak hogy láthassák, amint az örökrangadón megvívja különmeccsét Dalnoki Jenővel, a Fradi balhátvédjével. A legendás páros vetélkedéseiről a mai napig anekdotáznak a
drukkerek. Párharcuk nemességére jellemző, hogy noha a zöld gyepen kemény küzdelem folyt köztük, a két sportember évtizedek óta kiváló barátságot ápol egymással.
Az 58-as svédországi vb után a nemzeti tizenegyben is stabilizálódott a helye, visszavonulásáig hetvenötször húzta magára a címeres mezt, és csapatkapitánynak is megválasztották.
Pályafutása végén is remekül játszott, egyik legnagyobb sikerét az 1963-64-es KEK sorozatban érte el. A Celtic elleni elődöntő visszavágóján gólt szerzett, és vezére volt csapatának, oroszlánrésze volt abban hogy a glasgow-i 0–3 után Budapesten egy négyest rúgva jutottak a döntőbe a kék-fehérek. A Belgiumban megrendezett finálé első mérkőzésén két gólt lőtt a Sporting Lisszabonnak a döntetlenre (3–3) végződött találkozón. A megismételt összecsapáson sajnos a portugálok szerezték az egyetlen gólt, így az MTK a második helyen végzett.
379 bajnokin öltötte magára a kék-fehér mezt, és 182 góllal terhelte az ellenfelek hálóját.
Az MTK, pályafutását elismerve, az Agárdon működő utánpótlás-nevelő akadémiáját Sándor Károlyról nevezte el.
2003. 11. 28. (VII/48)
