José Mourinho: "Ahhoz, hogy győzzél, egy jó csapatra, bátorságra, rengeteg kemény munkára és egy rád kacsintó csillagra van szükséged." Fotó: Reuters
Gyerekként mindig védőt játszott. Az apja, Felix, aki az edzője volt, arról álmodott, hogy egyszer majd az élvonalban fog játszani a fia, de miután a Setúbal vezetősége kijelentette, hogy kirúgja, ha játszatja a gyermekét, José focista karrierje véget ért. Tizenöt éves korában bejelentette, hogy a világ legnagyobb edzője lesz. 1989-ben, zsebében a sporttudományi diplomával, már megszállottan készítette a feljegyzéseit a Vitória Setúbalnál. Később Bobby Robsonnak és Louis van Gaalnak tolmácsolt a FC Barcelonánál. Mindkét mentor büszke volt rá, és már akkor egyértelm? volt, hogy Mourinho több mint egy ábrándozó tanonc. Van Gaal néha megengedte neki, hogy egyes barátságos mérkőzéseken irányítsa a csapatot, de ő, akkor már a harmincas évei közepén járva, többre vágyott. Luís Lourenco, barátja és életrajzírója mondta: "Frusztrált volt, tudta, hogy neki kell a vezetőedzőnek lennie."
Négy évvel ezelőtt, a legnagyobb portugál csapatnál, a Benficánál lett edző, első sajtótájékoztatóját úgy fejezte be, hogy az öklével az asztalra csapva felkiáltott: "Gyerünk, munkára!" José Capristano, a klub alelnöke így emlékezik: "Ez az ember edzőnek született. Egy nap 24 órát gondolkozik. Soha életemben nem találkoztam olyan emberrel, mint ő." A "sasoktól" mégis hamar távoznia kellett, mert a vezetést megrettentették játékról alkotott elképzelései.
Egy kisebb csapat következett, majd 2002 tavaszán már az FC Porto. A "sárkányok" akkor a tabella közepén tanyáztak, és Mourinho kijelentette, hogy az elmúlt 26 év legrosszabb Portóját vette kézbe. Megígérte, hogy az első teljes szezonjában megnyeri a ligát, s ez sikerült is neki. Idén, mint ismert, a Portót Európa legjobb csapatává koronázták. "A futballban kétszer kettő néha öt. Ahhoz, hogy győzzél, egy jó csapatra, bátorságra, rengeteg kemény munkára és egy rád kacsintó csillagra van szükséged" – határozta meg a sikeres szereplés összetevőit.
Óriási képességgel rendelkezik viszont az emberek, különösen a vezetőedzők irritálására. De azt mondja, ezt csak a mindenkori csapata védelmezése miatt teszi, nem világos, hogy komolyan gondolja-e ezeket, vagy csak szórakozik a riválisokkal és az újságírókkal. Egy biztos: a győzelem érdekében szélsőséges megnyilvánulásokra is képes. A Sporting Lisabon elleni mérkőzést követően széttépte az ellenfél védőjének, Rui Jorge-nak a mezét. Liedson, a Sporting brazil csatára dühödten jegyezte meg: "Mourinho ezzel a tettével a portugál népet sértette meg." A szezon végén a portugál futballszövetség pénzbírsággal sújtotta, és tíznapos eltiltást kapott, ami alól csak azért mentesült, mert elfogadta a Chelsea szerződését. "Portugáliában az emberek nem szeretnek engem" – mondta, amikor Angliába költözött. A portugál pszichológus, Carlos Amaral Dias így vélekedik róla: "Egy nárcisztikus vezető, mivel mélyen meg van győződve, hogy Isten egy különleges ajándékot adott neki."
Akárcsak jelenlegi munkaadója, Abramovics, Mourinho is a látványos foci híve, de a győzelmet még jobban szereti. Mindent áttanulmányoz és megfontol, még a legkisebb információt is felhasználva, ami előnyt jelenthet csapata számára.
Eidur Gudjohnsen szerint az új edző érkezése óta a Chelsea edzései teljesen megváltoztak: "Amióta először megjelent, mi 4-5 hétre előre tudjuk az időbeosztásunkat, és ha bármi változik, szólnak. Minden pénteken megtudjuk a következő hét edzéstervét, mindig úgy nézünk szembe a héttel, hogy tudjuk, hogy mi lesz, és mit fogunk tenni. Nyomást helyez ránk, hogy mindig a harcra készek legyünk. Azt akarja, hogy minden pillanatban mindent beleadjunk az edzésbe, amit csak tudunk."
Mourinho tudja, mi a kegyetlen valóság a futballvezetésben: "Portugáliában, ha nyertél, te voltál az isten, ha kikaptál, kirúgtak." Azt is tudja, hogy ezek a szabályok nem csak Portugáliában igazak. A vereség neki soha nem jut eszébe – de a következő ellenfelének már igen.
(A fordítást Uzoni Simon Péter készítette)
2004. 10. 29. (VIII/44)
