Balhé csak az aluljáróban volt, a stadionban csak szócsatározás folyt Fotó: MTI
Mindenképp szerettem volna kimenni a meccsre, ám ezúttal tollat is vittem magammal, és eldöntöttem azt is, hogy a Honvéd-táborral fogok utazni oda is, vissza is. Végigjártam azt az utat, amit minden kispestinek végig kellett járnia.
Barátomat felhívom, hogy jöjjön velem. Vaszil (ki tudja, miért így becézik) készségesen beleegyezik, hisz honvédosként, mint mondja: "ott a helye". A százhúsz kilós "izomember" talán fokozni fogja a biztonságérzetemet, ami most még helyén van, igaz, három nappal vagyok a mérkőzés kezdete előtt
Első utam a Honvéd Hotelbe vezet, hogy megvegyem a jegyem. A kapunál kutya néz rám mosolyogva. Az őr már kevésbé. Noha fogalmam sincs, hogy pontosan kit kell keresni, eldöntöm, nem tőle fogom megkérdezni. Más valaki útba igazít, így végül is megtalálom a szobát. Jegyvásárlás közben rákérdezek a jövő évi akreditációra.
– Honnan jöttél?
– HETEK.
– Onnan próbálkoztak már tavaly is. Sikertelenül
Amíg ez a befektető lesz, nem fogsz kapni. De ha behozol egy újat, kapsz. Sőt! 2050-ig bejöhetsz minden meccsre az összes barátnőddel együtt.
– Á! Majd töröm a fejem, addig is, viszlát!
2050-ig? Nem is hangzik rosszul. Mire lejár, a magyar foci is felfejlődhet annyit, hogy tán még büszke is leszek a nehezen megszerzett bérletemre.
Eljött a nagy nap. A Honvéd-tábor négy órakor találkozik a Határ úton, ahonnan rendőri kísérettel együtt jutnak (remélhetőleg) a Fradi-pályáig. Háromnegyedre kint vagyok, megdöbbenésemre azonban nem a várt tömeget találom. Megnyugtatnak, a többség még az Aréna sörözőben hangolódik a mérkőzésre. És valóban, a sorra bejövő kispesti villamosok (melyből a fradisták múltkor felborítottak egyet) sorra hozzák a dalolászó szurkolókat. A honvédosok nem túl katonásan rendeződnek. Elég piaci hangulatot kelt a környék
Végre kiadják a vezényszót: Indulás! Külön nóta készült erre az alkalomra, melyet a hatszázfőnyi tizenöt-hatvanöt éves korú embereket tömörítő kórus nagy lelkesedéssel énekel: "UEFA-ban húszezer, NB 1-ben négyezer, hányan lennétek az NB 1/B-ben? A Fradi egy divat, a Fradi csak divat
" Mire leérünk a metróhoz, új dalba kezdenek: "Mocskos BKV, salalala" – tényleg mocskos. Mármint a metró mindenképp. Mikor kiderül, hogy nincs külön vagon fenntartva, mindenki meglepődik, hisz pár hete sem volt, mikor Újpestről jöttek haza, és akkor az egyéb utasok is részesültek a Ferencváros-szurkolók sörösüveg zuhatagából, amivel a népligeti megállónál várták őket...
Mikor megérkezünk, mindenkiből kitör az "Utálunk, sz.. Ferencváros" rigmus. Sajnos nemcsak a rigmus tör ki, hanem, mint hallom, az üvegek is. Én csak durranásokat hallok először, ám mire felérek a lépcsőn, látom, hogy kidobták a lámpákat, és a szurkolók egy része a pályával ellentétes irányba indul el. Én is arra megyek, hogy lássam mi a nagy hangzavar oka. Állóháború folyik a népligeti aluljáróban. A frontvonalat a rohamrendőrök képezik. Az egyik oldalon fradista, a másik oldalon honvédos fiatalok próbálják a "frontvonalat" felszámolni, hogy egymáshoz férjenek. Addig is, míg ez nem sikerül, a karhatalom feje fölött sörösüvegekkel, dobozos sörökkel sorozzák egymást. A hazaiak munkáját siker koronázza. Áttörik a rendőrkordont. A rendőrök és a Honvéd-szurkolók (köztük magam is) futásnak erednek. Fogalmam sincs, hogy honnan, de pár pillanat múlva már egy újabb rohamsisakos-páncélos hadosztály érkezik, és segítségükkel sikerül a két tábor bajonettharcának beszüntetése. Innentől már probléma nélkül bejutunk a vendégszektorba. Sikerült tehát az előírt időre beterelni minket.
A stadionban még sötét van, a zenét sem kapcsolták be. Nincs még itt egy hazai szurkoló sem, így kénytelen a kispesti sereg a félhomályban magát szórakoztatni. A rutinosabbak hoztak magukkal kártyát. Az utcáról beszűrődő fények mellett pókerparti indul. Én teázgatok. Mivel alkohol nincs, így mások is.
Fél óra múlva már szállingóznak a fradisták. Ezzel elindul a meccs előtti üdvözletek átadása. Szóban és zászlókon; tartalmuk: ki milyen kisebbséghez tartozik, hova menjen, és ott mit cselekedjen. Mivel anya-centrikus nép a magyar, a labdaszedő fiúktól az edzőkig mindenki megkapja a "mamával" kapcsolatos instrukciókat is. A kezdésig gyorsan eltelik így az idő. A kezdés előtt még mindkét szurkolótábor tűzijáték-bemutatót tart, amit a honvédosok kiegészítenek füstbombákkal is. Ötpercnyi fuldoklás után kezdődhet a mérkőzés. A két tábor végig farkasszemet néz egymással. Már ha nem rövidlátó a farkas, mert a két szemben levő kapu mögött helyeztettek el rivális drukkerek. A mérkőzés lement botrány nélkül.
Hazafelé úton azonban lenne még lehetőség "balhézni". Hiába várnak a stadionból való távozással a rendőrök, és vezetik hosszas kerülő úton ezután a kispestieket, az egyik metrómegállónál már várják a hazafelé tartókat. Ám valószínűleg megdöbbentek a franzstadtiak, mikor az őket észre vevő XIX. kerületiek elkezdtek kiözönleni irányukba. Most a zöldek futottak
Tíz percbe telt a rend helyreállítása, elindulhattunk hazafelé.
A mérkőzés ideje alatt a honvédosok végig "Határ út, Határ út!" skandálással invitálták a zöldeket a már évek óta a verekedések színhelyéül szolgáló csomópontra. A felkészült rendőrök viszont készültek, és hamar hazatessékelték a még mindig nyughatatlan szurkolókat.
2004. 12. 03. (VIII/49)
