A Vasas-szurkolók egy csoportja nem örült honfitársaik sikerének Fotó: MTI
Kétségeim támadnak, de a megkérdezett magabiztosnak tűnik, így engedelmeskedem. Az említett szalonban nem-csak biliárdasztalok vannak, hanem nyerőgépek is. De egyúttal megtalálom a tribünre vezető lépcsőt is szerencsére. A jegyeket egy rádiós SMS-játékban nyertem. Senki nem ért rá, hogy eljöjjön velem, így maradt egy plusz jegy. Akár le is feküdhetek a lelátón
Mikor a rendezők rájönnek, hogy két jegyem van, az elterpeszkedés helyett azt ajánlják, hogy keressek gazdát a másik jegynek a bilétát venni akarók sorában. Itt most ugranék pár sort. Higgyék el, nem olyan érdekes
Elfoglalom a helyemet.
A játékosok már javában készülődnek. A melegítés után kijönnek a vízből, köntösbe bújnak, és a medence két sarkán gyülekeznek. Mikor felcsendül Verdi Aida cím? művének részlete, elindulnak középre, hogy bemutathassák őket. A hazai szurkolók nem fogékonyak a komolyzenére. Beledobolnak. De dicséretükre legyen mondva, mire mindenki középre ér, abbahagyják. Így a játékosok nevét lehet hallani. Igaz, mikor a játékvezetők bemutatása következne, elfogy a türelem. A ciprusi bírók neve helyett csak dübörgés hallatszódik. A Vasas magabiztosan kezd, meg is szerzi a vezetést. Majd kiesik a toll a kezemből, mikor megszólal a sziréna. Értem én, hogy hangos kell hogy legyen, mivel a játékosokon sapka van. De aki először van meccsen, az lehet, hogy hanyatt-homlok elmenekül, mikor megszólal a rémisztő jelzés. Na mindegy. Ismét a mérkőzésre koncentrálok. Gól itt, gól ott. Inkább itt. Így hazai vezetéssel záródik az első negyed. Én nekivetkőzök. Na nem akarok beszállni, csak nagy a meleg a medence partján.
Elindul a második negyed. Előttem egy kolléga szintén jegyzetel. Minden sorát látom. Nyílt lapokkal játszik
A játék képe nem változik. Fölényben a hazaiak. Az újabb szünetben valami nagyot kéne kitalálnia a vendég trénernek, hogy változás történjék. Nem talál ki. Tovább tudja növelni előnyét a Vasas. A harmadik negyed végén bemondják a másik nemzetközi porondon érdekelt magyar csapat, a Domino győzelmét. Ám az általam várt éljenzés elmarad. Jön helyette a legnagyobb hazai rivális csapat nyomdafestéket nem tűrő gyalázása a Vasas B-közép részéről. Nézek a szomszédomra. Ő derűsnek találja.
A Vasas fölényesen győzött végül, de én ugyanennyire örültem a másik sikernek is. Miközben a villogó játékgépek között nagy nehezen megtalálom a WC-t is, azon gondolkozom, hogy tudnak tükörbe nézni az ilyen emberek. Mire beérek a toalettre, rájövök, sehogy sem. Ugyanis a falon három lyuk hirdeti csupán, valaha itt tükör volt, nem is egy. Lehet, hogy valaki egyszer szembesült a valósággal?
2004. 12. 17. (VIII/51)
