George Best fénykorában Fotók: Reuters
George Best. Az Észak-Írországban született labdarúgó minden idők egyik legtechnikásabb játékosa volt. A Manchester Unitedban világhírre tett szert. Élete legsikeresebb éve 1968 volt, amikor
a Vörös Ördögökkel elhódította a Bajnokcsapatok Európa Kupáját (A Bajnokok Ligája elődje), ő maga pedig Aranylabdát kapott.
A Manchestert 466 meccsen keresztül szolgálta, és 178 gólt szerzett. 1974-ben elhagyta sikerei színhelyét és különböző kis csapatokban szerepelt. Sajnálatos módon pályafutásának az alkohol vetett véget. Káros szenvedélye miatt még börtönben is ült: ittas vezetésért és egy rendőr bántalmazásáért három hónapot kapott. Az alkohol miatt 2002-ben májátültetést kellett végrehajtani rajta. Ezután sem tanult hibájából, felépülése után ismét alkoholizálni kezdett. Önpusztító életmódja miatt ez év október 1-jén kórházba került: orvosai veseelégtelenséget állapítottak meg nála. Miután állapota stabilizálódott, egy kis időre hazaengedték. November 18-án azonban életveszélyes állapotban szállították ismét kórházba a tüdejében talált fertőzés miatt. Négynapos mesterséges altatást hajtottak végre rajta. Állapota továbbra is kritikus, az orvosok szerint amennyiben nem következik be jelentős javulás, nem éli túl a betegséget.
George Best példája sajnos nem egyedi. Bár kiváló tehetségként indult, önfejűsége révén eltékozolta tudását Paul Gascoigne is, a 90-es évek angol válogatottjának kiváló irányítója. Karrierjének fénypontját az 1996-os hazai rendezés? Európa-bajnokság jelentette, ahol tündökölt. A 98-as világbajnokságról viszont lemaradt. Ezt nagy részben az italozásnak köszönhette. Innentől kezdve pályája lefelé ívelt, azonban önként bevonult egy arizonai magánklinikára, öthetes elvonókúrára. Egy lapinterjúban Gazza nyíltan vállalta alkoholizmusát, a benne lévő démonokról is beszélt, "akik az ivásra csábítják". Hogy az elvonókúra következtében sikerül-e végleg kiszabadulnia az alkohol fogságából a harminchat éves egykori klasszisnak – az még a jövő zenéje.
Paul Gascoigne
2005. 11. 25. (IX/47)
