Az elmúlt hónapban a Pécs labdarúgóját, Horváth Gyulát tették ki a csapatból. A hivatalos indoklás szerint azért, mert nem él sportemberhez méltó módon. Sokan viszont úgy vélik, Horváth inkább azért került a pályán kívülre, mert tippmixelt. A pécsi csatár ezt tagadta, mindezek ellenére beindult a találgatás: mennyire elterjedt, hogy a játékosok a saját meccseikre fogadnak? A Nemzeti Sport által megkérdezett csapatkapitányok és klubvezetők között mindenki tagadta, hogy tudna hasonló dolgokról a saját csapatán belül, bár a klubvezetők között volt, aki nem zárta ki, hogy könnyen kirobbanhat egy nagy botrány a magyar labdarúgásban.
Hamar István több mint két évvel ezelőtti bundagyanúba keveredése azt bizonyítja, hogy a magyar labdarúgásban eléggé nehezen lehet egy ügyet tisztázni. A Kispest-Honvéd játékosát több hónapos procedúra után egy évre tiltották el – a semmiért. Ugyanis Hamarra semmit sem tudtak rábizonyítani: a fehérvári játékosok, akiket Hamar a Kispest–Fehérvár mérkőzés előtt felhívott, azt állították, szó sem volt a végeredmény "megálmodásáról", Hamar csupán egy CD-t akart visszakérni a volt csapattárstól.
Az eredmény illegális befolyásolása korántsem kizárólag alulról szerveződhet. Dalnoki Jenő, aki a Ferencváros legendás játékosaként játszott a Rákosi- és a Kádár-érában is (1952-ben Helsinkiben olimpiát nyert), a Hetek megkeresésére elmondta: tudomása szerint létezett olyan párthatározat, mely szerint a reakciós csapatként elkönyvelt Fradi egy évig nem rúghatott tizenegyest. A politika egyébként nemcsak a nagy egészre, de egyes játékosokra is kiemelten figyelt: Dalnoki például már tizenhét évesen bekerült a nemzeti tizenegybe, mivel azonban nem fogadta el a Honvéd ajánlatát, amely az állandó válogatottsággal járt volna – "csak" tizennyolcszor húzhatta magára a címeres mezt.
Sándor Károly az ötvenes-hatvanas évek egyik legnagyobb magyar sztárja volt. A Heteknek elmondta, a maga idejéből nem tud kirívó esetekről, "legfeljebb csak a bajnokság utolsó, tét nélküli mérkőzésein születtek olyan eredmények, amelyeket előre megbeszéltek". "Csikar" szerint abban az időben nem lehetett elcsalni meccset, mert a szurkolóknak egyből szemet szúrt volna. Arra a kérdésre, hogy a foci világa korábban tisztább volt-e a mainál, annyit felelt: "Nemhogy tisztább! Kristálytisztább!"
Azt a tévhitet mind Dalnoki, mind "Csikar" cáfolta, hogy a Szovjetunió ellen tilos volt nyerni. Dalnoki szerint az orosz csapat annyira jó volt abban az időben, hogy nem szorultak semmilyen politikai segítségre.
"Tőlem is kérdezték, amikor lementem az oroszok utáni meccs másnapján a kávéházba: ugye le kellett feküdni? Igen – válaszoltam. Pedig nem kellett lefeküdni. Egyszerűen nem tudtuk megverni azt az orosz csapatot" – mesélte Sándor Károly is.
Külföldi divat
Az év elején hatalmas botrány robbant ki Németországban. Történt, hogy egy Robert Hoyzer nev? német játékvezető kapcsolatba keveredett a horvát maffiával. A bíró végül engedett a pénz nyomásának, és elvállalta, hogy néhány meccs végeredményét befolyásolja magának és "munkatársának" kedvező módon. A sípmester alacsonyabb osztályú bajnokikat és német kupameccseket – összesen öt mérkőzést – befolyásolt. Jutalma 67 ezer euró és egy plazmatévé volt. A lebukást követő büntetése pedig börtönbüntetés és a bíráskodástól való örök eltiltás.
Csehországban tavaly márciusban egy bíró hatezer eurót fogadott el azért, hogy a Synot és a Sparta Praha meccsén a Synot klubvezetőjének kérésére alakítsa a meccset. A Synot végül 2–0-ra nyert, de hamar kiderült a dolog: a bírót és a klubvezetőt letartóztatták.
A vietnami Li Hujn Duc az elmúlt három év legjobb és legtöbbet kereső játékosa volt hazájában (1600 dollárt kapott havonta), és bár mindent tagadott, nyolcezer dollárt vissza kell fizetnie klubjának, ugyanis bebizonyosodott: csapata általában az ő "bakijai" miatt vesztette el mérkőzéseit.
2005. 12. 16. (IX/50)
