A Fővárosi Bíróság első fokon egy kérdésben a klubnak adott igazat. Ami nem
azt jelenti, hogy a Ferencváros teljesítette az indulás feltételeit, hanem azt,
hogy az MLSZ-nek a bíróság szerint nem volt joga beavatkozni a licencadó
bizottság döntésébe. Vagyis az FTC egy eljárási hibába(?) kapaszkodott bele, és
ebben neki adtak igazat. Ettől még viszont a Ferencváros nem tudja teljesíteni
az indulás feltételeit. Nyáron – miközben az Fradi azt próbálta bizonyítani,
hogy kész az első osztályra – Felcsútra sem tudtak leutazni, mert nem volt pénz
a buszra. Az ellenfélnek kellett buszt küldenie a profi csapatért, hogy
létrejöjjön az edzőmeccs. Ennél már egy BLASZ IV-es csapat is jobban áll, mert
az legalább nem rendelkezik egymilliárdos adósságállománnyal, és a játékosaik
hajlandóak arra, hogy saját kocsijukkal, saját pénzen leutazzanak edzőmeccsre,
akár Galgamácsára is.
És most, amikor zajlik a per az első osztályú indulás visszaszerzéséért,
kiderült, hogy a Fradi azért nem került eddig csődeljárás alá, mert a játékosaik
nem teszik meg a feljelentést, hanem klubszeretetből fociznak tovább. Vagyis
kijelenthető, hogy az FTC még a másodosztályú versenyzést sem képes
finanszírozni, így nehéz lenne azt állítani, hogy képes lenne az első osztály
indulási feltételeinek teljesítésére. Tehát a csődközeli helyzet egyértelműen
bizonyítja, hogy az MLSZ helyesen döntött, amikor visszavonta a Fradi indulási
engedélyét.
A Fradi kizárása csak azoknak okozott meglepetést, akik tudták, hogy ez a klub
Magyarországon minden szabályzat és törvényesség felett áll. Ugyanis ez a
sportegyesület volt az, amelyik szinte minden fegyelmi ügyből, melyben sáros
volt, megrovás nélkül jött ki.
Nem a kizárás volt most sem a probléma – belátható, hogy egy egymilliárdos
tartozással rendelkező klub nehezen tud úgy elindulni a bajnokságban, hogy az
ezen kívüli éves 800 milliós költségvetésből mindössze 200-ra van fedezet –,
hanem az, hogy mindez a Ferencvárossal történik meg.
Az önfelszámolási folyamat pedig nem az, hogy most a Fradi a pereskedéssel
kizárhatja magát az MLSZ-ből, így a versenyszerű labdarúgásból is, hanem az
önfelszámolási folyamat az a gondolkodásmód, hogy most sem a működőképességük
biztosításával, hanem a másra mutogatással foglalkoznak.
Évek óta ingatlanhelyzetük miatt sírnak, miközben arra sem képesek, hogy a
stadion vécéit két meccs, vagy akár két idény között legalább egyszer lehúzzák.
(Akik néha még előfordulnak bajnoki meccseken, tudják, hogy amit mondok, abban
nincs egy csepp túlzás sem.) Ez vonatkozik a legtöbb (nem mindegyik) patinás
nagy klubunkra, ahol igazi értéket nem hoznak létre, hanem az elmúlt évtizedek
hírnevének és befolyásának értékeit tékozolják, a rájuk bízott értékekkel pedig
nem tudnak gazdálkodni.
És amilyen a magyar foci, olyan a közönség (egy része): a két nagy klub (Fradi,
Újpest) szurkolói a magyar–norvég válogatott meccsen az első 15 percben csak
Szlovákia gyalázásával foglalkoztak, majd a két eszméletlen baki utáni norvég
vezetésnél a közönség átmenet nélkül átcsapott a magyar csapat szidalmazásába.
Ezzel megvalósult, ha csak rövid időre is, egyfajta Kárpát-medencei harmónia.
2006. 09. 08. (X/36)
