Fotó: AP
Régóta foglalkoztatja már a futballban jártas embereket az a gondolat, hogy
mivel lehetne megakadályozni a csapatok közt egyre csak táguló financiális
kráter mélyülését. A Bajnokok Ligáját több éve szinte csak az elitklubok
„bérlik”, és így a többi csapat nem tud felzárkózni semmilyen viszonylatban
hozzájuk – a kelet-európai csapatokat már nem is említve.
A korlátlan költekezés legszemléletesebb nemzetközi példájaként a Chelsea
hozható fel, amely Roman Abramovics színrelépése óta évente fontmilliókat költ
játékosvásárlásra – a legutóbbi gazdasági mutatójukban 228 millió fontos éves
veszteség szerepelt – illetve fizetésekre, így a többi csapatnak szinte esélye
sincs harcba szállni vele egy-egy játékosért.
Egy szemléletes példa arra, miért is vannak többen azon a véleményen, hogy nem
jó a korlátlan költekezés: ahhoz, hogy valamelyik csapat felvehesse a versenyt a
Chelsea-szintű elitklubokkal, kész játékosokat kell igazolnia borsos áron. Ezt
leginkább csak külföldről tehetik meg a csapatok, mert az a tendencia, hogy
országon belüli klubváltáskor a csapatok közel a dupláját kérik a valós árnak
azért, hogy a rivális elálljon az üzlettől, s így ne erősödhessen meg. Ha
viszont külföldi játékost igazolnak többségben, ezzel háttérbe szorulnak a hazai
játékosok, a saját nevelésekről nem is szólva. Ráadásul komoly adósságba is
verhetik magukat a csapatok.
A Premier Ligás csapatvezetők egy csoportja részletes tanulmánnyal állt Richard
Caborn sportminiszter elé, aki ígéretet tett rá, hogy meg sem áll vele
Brüsszelig. Caborn a napokban prezentálta a tanulmányt az EU és az UEFA
képviselői előtt, akiknek végső reakciójuk elutasító volt. „A fizetési sapka
egész egyszerűen nem működne és nem is volt sohasem tervbe véve az UEFA-nál” –
zárta rövidre a kérdést Lars Christer Olsson. – „Nem lenne az EU és az UEFA
szerint sem megoldható, hogy megmondjuk, mennyit kereshetnek a focisták.”
Az UEFA egyébként reméli, hogy a szigorúbb könyvvizsgálatok révén a csapatokat
rá tudják majd venni, hogy a felesleges kiadások helyett fejlesztésekbe és
hosszabb távon megtérülő befektetésekbe kezdjenek bele. A határozott
állásfoglalás ellenére úgy tűnik, hogy az ügy végére még nem tehetünk pontot.
2006. 10. 06. (X/40)
