Fotó: AP
Walcott meglehetősen szerény srác, lévén vidéki. A Newbury AFC-ben kezdte
rúgni a bőrt. A 2000-es szezonban a tizenegy évesek között száz gól fölött
termelt, és a Liga kupadöntőben is győzelemre vezette csapatát. Ekkor figyeltek
fel rá a nagyobb csapatok tehetségkutatói. Rövid swindoni kitérő után került az
utánpótlásképzésben egész szépen csengő nevű Southamptonhoz, vagy ahogy
Angliában hívják őket: a Szentekhez.
Pályafutásában az ismertséget a 2004/05-ös szezon hozta meg, ugyanis az
ifikorúak számára kiírt FA-kupában a döntőig menetelt csapatával. Nem sokkal
később minden idők legfiatalabbjaként, tizenöt és fél évesen debütált a tartalék
bajnokságban. Mivel Angliában még ezt a sorozatot is nagy figyelem övezi, rögtön
felfigyelt rá a média. Bár még felnőttek között nem is szerepelt, a Nike cég már
személyes szponzora lett a Szentek üdvöskéjének.
Tizenhat évesen lépett először pályára az első csapatban, ugyanebben az évben a
BBC a döntőbe jelölte az Év fiatalkorú sportolója választáson. A gyorsan ívelő
pályafutásából sejteni lehetett, hogy nem a Southamptonban fog megöregedni. A
Premier Liga élcsapatai közül szinte mindegyik megkereste ajánlatával a Szentek
vezetőségét, végső győztesként az Arsenal futott be. A vételár 5 millió font
volt, azonban szerepléstől függően ez az ár elérheti akár a 12 milliót is, mire
az összes részlet kifizetésre kerül. Walcott elmondta, hogy nemcsak a klubja,
hanem maga számára is az Arsenal ajánlata volt a legvonzóbb, mivel az utóbbi
évek tapasztalatai alapján a fiatal játékosoknak ott van lehetősége a kitörésre
Arséne Wenger futballfilozófiájának köszönhetően.
Általános elképedésre Walcott bekerült nyáron az azóta leváltott angol
szövetségi kapitány, Sven-Goran Erikkson világbajnoki keretébe, bár végül nem
játszott a világbajnokságon. Az igazi bemutatkozására a magyarok elleni
manchesteri mérkőzésig kellett várnia. Alig múlt tizenhét éves, amikor az
angolok 3–1-re felülmúlták a magyar csapatot.
Angliában szokás, hogy játékosokat összehasonlítsanak. Ennek megfelelően a Daily
Express minapi számában arról lehetett olvasni, hogy Walcott pályafutása
kísértetiesen hasonlít a brazil Ronaldóéra. 1994-ben Ronaldo is tagja volt a
vb-n szereplő brazil válogatottnak, és Walcotthoz hasonlóan ő sem játszott egy
percet sem, az élmény mégis nagy mértékben befolyásolta pályafutását. A dinamika
és a sebesség is hasonló Ronaldo és Walcott esetében, továbbá mindkettőjük
pályafutásában a vb utánra tehető az a pont, amikor tehetségből sztár státuszba
léptek.
Innentől Walcotton múlik, hogy kihagyja-e ugyanazokat a hibákat az életéből,
amelyekbe Ronaldo anno belement. A brazil ugyanis a hirtelen jött sztársággal
nem tudott mit kezdeni, és az éjszakázásokba, nőügyekbe menekült, ami
kimondatlanul is árnyékot vetett a pályafutására.
2006. 10. 20. (X/42)
