Ki gondolta volna, hogy eljön még olyan idő a magyar futballban, amikor a
közvélemény szinte egyöntetűen a szövetségi kapitány maradása mellett foglal
állást? Most ezt is megértük. Nem kellett más ehhez, mint tudatosnak tűnő
szakmai munka és persze az elmaradhatatlan eredményesség. Egy edzőt egyébként is
az eredményei minősítik, akárcsak a csapatát és ez alapján a Várhidi-csapat
megfelel a követelményeknek. Hogy kellően objektíven mérhessük le a
sikerességet, vegyük elő a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség által prezentált
aktuális világranglistát, amelyen válogatottunk a 48. helyen áll. Mindenképpen
hangsúlyozandó, hogy Várhidi Péter egy esztendeje a világranglistán csupán a 76.
helyen szerénykedő, hitehagyott és kiöregedőfélben lévő csapatot vett át és ma
egy teljesen más felfogású, fiatalos lendületű magyar csapatnak szurkolhat a
nagyérdemű. Ez a változás figyelemre méltó és a világranglista helyezésünk
alakulása kuriózumnak számít a világ futballjában.
Bozsik Péter lemondását követően nagy kérdés volt, hogy egyáltalán képes lesz-e
a Magyar Labdarúgó-szövetség találni valakit, aki hajlandó leülni egy olyan
kispadra, amely annyira bizonytalan és kilátástalannak tűnő vállalkozás, mint a
magyar válogatotté. Bozsik Péter idős és nyerni képtelen válogatottja
kellőképpen kiábrándította a szurkolókat a magyar csapatból, ezért új
irányvonalat kellett szabni, ha már oly fájóan gyorsan elveszítettük minden
esélyünket az Európa-bajnokságra való kijutásra.
Végül Várhidi Péterre, az U–19-es válogatott akkori trénerére esett az elnökség
választása, Kisteleki István ajánlása nyomán. Igaz, kezdetben csak ideiglenes
megoldásnak tekintették.
A szakmai koncepció adott volt Várhidi Péter számára: egy új csapat-gerincet
kialakítani, leginkább fiataloknak szavazva bizalmat. Az előző érákból szinte
csak Gera Zoltán maradt hírmondónak. Lehetett a kezdetben olyanról is hallani,
hogy a West Bromwich légiósa és a szövetségi kapitány nincsenek felhőtlen
viszonyban, ám Gera Zoltán erről így nyilatkozott pár hete lapunknak: „Nem
feszültség volt, hanem Várhidi Péter attól tartott, hogy én mint csapatkapitány
hogyan fogok arra reagálni, hogy egy sor játékost kihagyott a keretből, és
újoncokat hívott be, el tudom-e fogadni ezt. De elmondhatom, hogy nagyon jó a
kapcsolatunk, kiépült a bizalom, gyakran beszélgetünk, sokszor kikéri a
véleményemet.”
El lehet tehát mondani, hogy Várhidi Péter megfelel pedagógiailag is a
követelményeknek, mert a leginkább kardinális ügyet orvosolta úgy, hogy a csapat
vezéregyéniségét maga mellé tudta állítani. A fiatalokkal pedig ugyebár nem
akadt sok gondja, mert sokukkal már dolgozott korábban az U–19-es csapatnál is.
Sokan manapság már azt hánytorgatják fel Várhidi Péter kapcsán, hogy bárki képes
lenne ilyen anyagból ütőképes válogatottat vezényelni. Nos, ezek a játékosok
eddig is adottak voltak, de mersze senkinek sem volt hozzájuk nyúlni. Jegyezzük
meg azért, hogy talán Várhidi Péternek sem lett volna, ha a csapatot akkor veszi
irányítása alá, amikor még volt esélyünk kijutni az Európa-bajnokságra. Az
olaszok elleni barátságos meccs óta a szurkolók is kezdenek visszapártolni a
válogatott mellé és általános vélekedés, hogy ha sikerül egy jó vb-selejtező
csoportba besorolást nyernünk, akkor végre megszakad a hosszú sikertelenség, és
kijutunk a világbajnokságra. A kérdés csak az, hogy ki ülhet majd a padon.
Most, hogy fut a válogatott szekere, természetszerűen megnőtt mind a honi, mind
a külföldi szakemberek körében a szövetségi kapitányi poszt reputációja.
Emlékezhetünk, hogy az olaszok elleni mérkőzés előtt beszédtéma volt, hogy az
MLSZ megkereste a svéd Benny Lennartsont, a norvég Start csapatának
vezetőedzőjét egy esetleges szövetségi kapitányi szerepvállalással kapcsolatban,
amire Lennartson sokat sejtetve az önéletrajzának elküldésével felelt. Máig
tisztázatlan, hogy ki is kereste meg a svéd szakembert a Magyar
Labdarúgó-szövetségtől. A norvég csapat sajtószóvivője azt nyilatkozta, hogy nem
emlékszik pontosan az illető nevére, míg magyar kollégája nem kisebb
képtelenséggel állt elő, minthogy „az MLSZ azt sem tartja elképzelhetetlennek,
hogy valaki megtréfálta a svéd szakembert”. Tény, hogy Szekeres Tamás, a
válogatott technikai igazgatója Norvégiából – labdarúgó pályafutásának utolsó
éveit itt töltötte, valamint a felsőfokú képesítéseit is itt tervezte
megszerezni – költözött haza, hogy betölthesse a szövetség által rábízott
szerepkört, amelyben elviekben a csapat aktuális és lehetséges
tisztségviselőivel való egyeztetések is benne foglaltatnak.
Kisteleki Isván egyelőre alaptalannak nyilvánította azokat a felvetéseket,
amelyek bizonytalanná tennék Várhidi Péter jövőjét. Az elnök elmondta, hogy
december 13-án, a soros elnökségi ülés témája lesz majd a szövetségi kapitány
sorsa, akinek a megbízatása december 31-éig szól. Kisteleki a Nap-Kelte
műsorának vendégeként elmondta, hogy 25 éves barátság fűzi Várhidi Péterhez,
azonban a munkában nem számít a barátság, csak a teljesítmény. Ennek ellenére
hangsúlyozta, hogy ő is, illetve az elnökség is maximálisan elégedett a kapitány
munkájával. Hasonlóan vélekednek a szurkolók is, akiknek a Nemzeti Sport
felmérése alapján közel 80 százaléka gondolja úgy, hogy Várhidivel kellene
folytatni a megkezdett munkát. Bár a szövetségi kapitány kérdése sohasem
szorulhat háttérbe, azonban sokkal fontosabb, hogy a csapat tovább fokozza a
hangulatot a következő két mérkőzés sikerével. Nem mellesleg ezzel is
protestálhatnák, hogy kitartanak jelenlegi kapitányuk mellett. Ami pedig a
szurkolókat illeti, a november 21-ei, görögök elleni selejtező mérkőzésre
rendkívül olcsón juthatnak belépőhöz, a tervezettek szerint a jegyek nagyrésze
1500 forintért lesz majd kapható.
2007. 11. 02. (XI/44)
