„Ez a legjobb csapat, amellyel valaha együtt dolgoztam. Hihetetlen
elszántság, fegyelem és alázat. Ez hozta meg a sikert. Köszönöm a fiúknak az
óriási élményt” – nyilatkozta a magyar válogatott olasz-kanadai szövetségi
kapitánya, miután megnyerték a Japánban rendezett Divízió 1-es (korábban B
csoportosnak nevezett) világbajnokságot. Pat Cortinához hasonlóan a játékosok is
boldogságban úszva kommentálták a sikert. „Legmerészebb álmomban sem hittem,
hogy feljuthatunk. Tíz éve voltam először felnőtt vb-n, akkor egy C csoportos
arany lett a vége. És most is jött egy arany, de ez a siker A csoportot ért” –
mondta például klasszis hálóőr, Szuper Levente.
A hokisok öröme érthető, mint ahogy az is, hogy idehaza mintegy ezer ünneplő
szurkoló és népes sajtóhad fogadta őket. Japánban ugyanis – öt csapatot, köztük
az esélyesebbnek tartott ukránokat legyőzve – nemcsak a Divízió 1 világbajnoki
aranyérmét, hanem az A csoportban való szereplés jogát is megnyerték. Így jövő
májusban Svájcban a 16 legjobb válogatottal mérkőzhetnek meg a fiúk. Márpedig
erre 1939, vagyis hetven év óta nem volt példa. (Sőt, ha a többosztályos
lebonyolítás történelmét nézzük, ez még soha nem fordult elő.)
Mindez azért is hatalmas eredmény, mert a kilencvenes években a magyar
válogatott többnyire a harmadosztályt jelentő C csoportban tanyázott, és bár
2000 óta stabil tagjai voltunk a másodosztálynak, a feljutáshoz soha nem
sikerült egyenletes teljesítményt nyújtani. (Az évente megrendezett 12 csapatos,
két csoportban megrendezett Divízió 1-es vb-n két csapat feljut az elitbe, kettő
pedig kiesik a C csoportba.) Mindemellett amíg más országokban akár több száz
fedett jégpálya is rendelkezésre áll, nálunk néhány éve még csak öt ilyen
létesítmény volt.
2008. 04. 25. (XII/17)
