Néhány éve még az is nagy megdöbbenést okozott, ha egy sztárjátékos a Premier
Ligában heti 60-70 ezer fontos fizetésre tett szert. Ma már ott tartunk, hogy az
angol válogatott rutinos játékosa, Frank Lampard nemet mondott a Chelsea heti
150 ezer fontos (mintegy heti 50 millió forintos) ajánlatára. A meredeken
emelkedő bérek rövid távon a nagy kluboknak kedveznek, hosszú távon viszont az
egész sportágnak ártanak: a legtehetségesebb futballisták aligha tudnak nemet
mondani a tőkeerős háttérrel rendelkező csapatok csillagászati ajánlatainak.
Az egyre nagyobb szakadék a kis és nagy klubok között az eredményekben is
meglátszik: a Premier Ligában gyakorlatilag minden évben ugyanaz a négy csapat
végez a táblázat élén. Ez a tény idővel unalmassá és kiszámíthatóvá teszi az
angol bajnokságot. Michel Platini, az UEFA elnöke szerint viszont pont a
kiszámíthatatlanság az, ami a futballt a világ legszebb sportágává teszi, ha ez
elveszik, a játék érdektelenné válhat.
A bérek kordában tartására Észak-Amerikában az úgynevezett fizetési sapkát
alkalmazzák. A sportszövetség minden klubnak évente határozza meg azt a
maximális összeget, amelyet a játékosok bérezésére költhet, a legutóbbi
NBA-szezonban csapatonként 55,6 millió dollárt tett ki ez az összeg.
A nem éppen topligának számító cseh elsőosztályban már idén télen felmerült,
hogy a szövetség korlátozza a bérekre fordítható összegeket. „Azt szeretnénk, ha
a klubok költségvetésében egy részt garantáltan elkülönítenének a futballisták
fizetésére” – nyilatkozta Jaroslav Vacek, a Cseh és Morva Labdarúgó Szövetség
pénztárnoka. A szövetség álláspontja szerint Csehország 2004-es EU-csatlakozása
óta számos csapatnál vezetett anyagi problémákhoz, hogy nem tudták biztosítani a
játékosok szerződésbe foglalt pénzét.
A játékospiac másik reformterve az „idegenlégiósok” alkalmazását érinti. Sepp
Blatter FIFA-elnök szerint újra korlátozni kellene a nemzeti bajnokságokban
szereplő külföldiek számát. A FIFA által szinte egyhangúlag elfogadott szabály
értelmében ugyanis egy időben hat hazai játékos mellett csak öt légiós
tartózkodhatna a pályán egy csapatban. A történet szépséghibája az, hogy az
Európai Unió már jelezte, nem hajlandó támogatni a munkaerő szabad áramlásának
alapelvével ellentétes határozatot.
A szabályozás hátterében a nemzeti futball védelme áll, erre a legjobb példa az
angol Premier Liga. Amíg Európa legjobb csapatai angol csapatok, addig a
válogatott még az Európa-bajnokságra sem tudta kvalifikálni magát. Ennek oka,
hogy amíg a gyengébbnek tartott Bundesligában vagy az olasz Serie A-ban a klubok
különösen figyelnek arra, hogy lehetőséget adjanak a hazai tehetségeknek, addig
az angol bajnokságban a legnagyobb a külföldi légiósok száma. Így a hazai
tehetségek nem jutnak elegendő játéklehetőséghez, és ennek végső soron a nemzeti
csapat issza meg a levét.
Amíg Sepp Blatter „6+5”-nek nevezett terve illúziónak tűnik, addig a szabad
játékosáramlásról kialakított álláspontja egyenesen botrányt kavart. Blatter
szerint ugyanis a nagy klubok úgy bánnak a játékosaikkal, mint a
rabszolgatartók. Hiszen egy olyan futballistát, aki már nem akar többet saját
csapatában pályára lépni, a klubja köteles lenne elengedni – legalábbis Blatter
szerint.
Ez teljesen ellentétes a klubok álláspontjával. Szerintük a rabszolga-hasonlat
sántít, hiszen a rabszolgák sosem kerestek annyit, mint napjaink
futballcsillagai. Emellett a futballisták saját akaratukból írják alá borsos
szerződésüket klubjuknál, így, mint minden más munkavállaló, kötelesek lennének
azt tiszteletben tartani.
Roy Keane, a Sunderland menedzsere szerint azonban van egy megoldás, amivel egy
játékos az érvényes szerződése alól is mentesülhet. A Manchester United korábbi
legendája a minap azt tanácsolta Cristiano Ronaldónak, hogy ha igazán a Real
Madridba akar igazolni, azzal bírja rá klubját játékjogának eladására, hogy
lazsáljon az edzéseken, így bizonyítva, hogy már nem tudja klubja javát
szolgálni.
Sokak szerint előbb-utóbb az átigazolási procedúra is reformok elé néz. Jelenleg
a két klubnak kell megegyeznie a játékos eladásáról, csak utána tárgyalhat a
vevő klub a játékossal. Az utóbbi években azonban egyre több példa adódik arra,
hogy egy megaklub menedzserek útján környékez meg egy játékost, és csak utána ül
le a játékos klubjával tárgyalni. A Manchester szerint ezt tette a Real Madrid
Cristiano Ronaldóval, a Tottenham Hotspur szerint pedig ezt teszi a Manchester a
bolgár Dimitar Berbatov ügyében.
2008. 07. 25. (XII/30)
