Vitray Tamás: Úgy érzékelem, sokan kezdenek türelmetlenek lenni
amiatt, hogy nem jönnek úgy a magyar eredmények, ahogy abban előzetesen
reménykedtünk. Két dolgot azonban érdemes szerintem figyelembe venni. Az egyik,
hogy az első napokban nem igazán szoktunk „belehúzni”, az utolsó olimpia, amikor
például már az első napon aranyat nyertünk, 1904-ben volt.
Ennél persze komolyabb magyarázat is adódik: hihetetlen küzdelem zajlik minden
sportágban. Ezért a magam részéről nem hiszem, hogy azzal kell számolnunk, hogy
hullanak majd ránk az érmek. Nem gondolom, hogy a világ elment mellettünk,
inkább úgy fogalmaznék, hogy a helyünkre kerültünk. Tisztában kell lennünk
azzal, hogy számos országban sokat javultak a sport infrastrukturális és anyagi
feltételei, így ma már minden kontinensről elképesztően felkészült versenyzők
érkeznek az olimpiára.
Gondolja csak meg: az úszóink közül szinte kivétel nélkül mindenki egyéni és
országos csúcsokat úszik, mégis csupán Cseh Laci és Gyurta Dani tud kiemelkedni
a mezőnyből. Ami az újabb és újabb világ- és olimpiai rekordokat illeti, nem
tudom, hova lehet még fejlődni. És azt sem, hogy miként. Nem vagyok avatott
szakértője a drogkérdésnek, de azért az érdekes – és ezt a sportolók védelmében
mondom –, hogy nem csupán egy-két versenyző képes kiemelkedő teljesítményre,
hanem az egész mezőny eredménye folyamatosan javul.
2008. 08. 15. (XII/33)
