Az Olimpiai Charta szerint az olimpiai mozgalom célja az egyetemes, alapvető
erkölcsi elveken nyugvó életmód megteremtése, az emberi méltóságot biztosító,
békés társadalom támogatása. Kína bírálói szerint a kínai kommunisták
országimázst építenek a pekingi játékok segítségével, miközben az ország
működése éppen az emberi méltóság megsértésén alapul. A neokonzervatív
Ni-cholas Wapshott, a New York Sun publicistája egyenesen az 1936-os berlini
olimpiához hasonlította a pekingi játékokat, mert szerinte míg a berlini olimpia
a fajelméletet, addig Kína most a kommunista kapitalizmust népszerűsíti. A
szerző a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot is elítélte, mondván: az utolsó
kommunista diktatúra propagandagépezetének cinkosává vált.
Az élet annyiban a kritikusokat igazolta, hogy egyértelművé vált: valóban
szenzációs a szervezés minősége és színvonala, de a kínaiak mindent alávetnek
propagandacéljaiknak. Annak érdekében, hogy a pekingi minden idők legjobb
olimpiája legyen, semmit sem bíznak a véletlenre, például betöltik a nézőtereket
is, ha éppen arra van szükség. Annak ellenére ugyanis, hogy az összes jegy
elkelt, egyes eseményeken a nézőtéren kiábrándítóan kevesen jelentek meg. Ez
történt például a cselgáncsversenyeken, ahol a jelenlevők arra panaszkodtak,
hogy kiábrándító a nézőtér üressége.
A nézők elmaradásának több oka is lehet: egyes sportágak esetében a nézőknek
egész napos jegyük van, és természetes, hogy nem nézik végig az összes mérkőzést,
mindemellett a szervezők szerint szintén elriasztja a közönséget a pekingi
meleg, párás idő.
A szervezőbizottság azonban megtalálta a megoldást az üresen kongó nézőterekre:
önkénteseket toboroztak, akik sárga kabátban ülnek az üres helyeken. Vang Vei, a
szervezőbizottság igazgatóhelyettese a BBC-nek nyilatkozva elismerte, hogy a
helyi hatóságok figyelemmel kísérik a sporteseményeket, és azokra a helyekre
vezetik az önkénteseket, ahol sok az üres hely. Vang kiemelte, hogy az
önkéntesek egyben vezérszurkolók is, akiknek az is feladatuk, hogy jó
atmoszférát teremtsenek a nézőtéren.
Nem fenyegette nézőhiány az Egyesült Államok–Kína kosárlabda-összecsapást, ahol
a lelátón többek között olyan illusztris nézőket is felfedezhetünk, mint az
idősebb és ifjabb George Bush egykori és jelenlegi amerikai elnököt, közöttük
pedig Henry Kissingert, a Nixon-kormány egykori külügyminiszterét. A pekingi
olimpia mindenképpen egyedülálló abban a tekintetben, hogy sokkal több magas
rangú politikus látogat el a sporteseményekre, mint korábban, az athéni
olimpiához képest kétszer annyian, mintegy nyolcvan kormány- és államfő utazott
el Pekingbe. Eddig ugyanis egyetlen amerikai elnök sem vett részt például
olimpiai megnyitón az Egyesült Államokon kívül, hasonlóképpen egyetlen francia
elnök sem vett részt Európán kívüli olimpiai megnyitón.
Ez alkalommal azonban, mind George W. Bush amerikai, mind Nicolas Sarkozy
francia elnök részt vett az ünnepélyes megnyitón. Rajtuk kívül azonban jelen
volt például Jaszuo Fukuda japán, Vlagyimir Putyin orosz, illetve Kevin Rudd
ausztrál miniszterelnök. Ez utóbbi, George W. Bush amerikai elnökhöz hasonlóan,
szintén felemelte szavát Tibet, valamint a vallásszabadság ügyében, hozzátéve,
hogy Kína hatalmas változáson ment keresztül a nyolcvanas évek óta, amikor ő
diplomataként szolgált az országban.
Nicolas Sarkozy francia elnök ezúttal nem az emberi jogok bajnokaként érkezett
Pekingbe, ezt a szerepet ugyanis már eljátszotta akkor, amikor az olimpiai láng
Párizsba érkezett, de Pekingnek nem tetszett az „előadás”.
Mint ismeretes, az olimpiai láng párizsi átvonulásakor a Tibet szabadságáért
tüntető aktivisták eloltották a lángot, a világsajtót bejárták azok a képek,
amelyen a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet tagjai egy hatalmas plakátot
helyeztek el az Eiffel-tornyon, amelyen az olimpiai öt karika helyett öt bilincs
volt látható, utalva a kínai emberi jogi helyzetre.
A hangulat hevében Nicolas Sarkozy bejelentette, hogy ha Kína nem változtat a
Tibettel kapcsolatos politikáján, akkor nem vesz részt a megnyitó ünnepségen,
ugyanakkor bejelentette azt is, hogy fogadja majd a dalai lámát az
Élysée-palotában. A francia magatartás minden szinten ellenérzést váltott ki: a
párizsi kínai nagykövet jelezte, hogy a dalai lámával való találkozónak súlyos
következményei lehetnek. A felső vezetés mellett a kínai közvélemény is
nehezményezte Párizs Tibettel kapcsolatban tanúsított magatartását, és a francia
termékek és üzletláncok elleni bojkott szervezésébe fogtak. Ezt követően Sarkozy
visszatért a már bevált pragmatizmushoz: a 2007 őszén tett pekingi látogatásakor
ugyanis inkább nem vitte magával Ramada Yade emberi jogokért felelős minisztert,
nehogy az emberi jogokkal kapcsolatos nézetkülönbségek beárnyékolják a
tárgyalásokat, amelyeknek fontos üzleti vonatkozásai voltak.
Ennek megfelelően Nicolas Sarkozy a megnyitó előtt változtatott a hangnemen:
arra a kérdésre, hogy mikor találkozik a dalai lámával, azt válaszolta, hogy
erre nem kell az olimpia alatt sort keríteni. „Ne legyenek jobb dalai lámák,
mint a dalai láma, lesz lehetőségem arra, hogy találkozzunk”– nyilatkozta a
francia elnök. Párizs rugalmassága eredményesnek bizonyult: két nappal a
megnyitót követően a kínai és a francia fél aláírták azt a szerződést, amelyről
elviekben már 2007 őszén megegyezett a két ország, de az átmeneti fagyos viszony
miatt késett a végső megegyezés. A szerződés értelmében Franciaország két új
típusú EPR atomreaktort szállít Kínának.
A nyugati sajtó számára a kínai olimpia egyik legnagyobb különlegessége a
cenzúra, éppen ezért az európai sajtó meglehetős részletességgel tárgyalja a
megnyitóünnepségen elkövetett hamisításokat. Előbb a lábnyom alakú tűzijátékról
derült ki, hogy ebben az élményben csak a televíziónézőknek lehetett része,
ugyanis ez csak animáció volt. Ezt követően kedden arra derült fény, hogy az Óda
a hazához című dalt nem az a kislány – Lin Miaoke – énekelte, akit a tévénézők
is láthattak, hanem egy másik kislány, akit azonban a kommunista Politbüro nem
talált elég szépnek, hogy az országot a tévékamerák előtt is képviselhesse.
Ennek megfelelően a Kínában már korábban gyereksztárnak számító kilencéves Lin
Miaoke csak eltátogta az ódát, míg a hétéves Yang Peiyi énekelt. A megnyitó
zenei rendezője szerint a nézőközönség megérti a döntést, „a nemzeti érdek
ugyanis azt követelte meg, hogy a dalt éneklő kislány jól énekeljen, és jól
mutasson a képernyőn” – nyilatkozta Csen Csiang.
Az ENSZ kínzásokkal foglalkozó jelentéstevője olyan értesülésekkel rendelkezik,
melyek szerint a kínai hatóságok kínzásokat követnek el az etnikai zavargások
sújtotta, zömében muzulmánok lakta Hszincsiang-Ujgur (Xinjiang Uygur Zichiqu)
autonóm területen. Az erőszakos hatósági eljárásoknak elsősorban ujgur
értelmiségiek, írók és politikai aktivisták az áldozatai.
Az Amnesty International (AI) felhívta a figyelmet arra, hogy az olimpia
közeledtével tovább növekedett az elnyomás, a szervezet honlapján számtalan
fénykép és esettanulmány található azokról a személyekről, akiket a
szabadságjogaik gyakorlása miatt vetettek börtönbe, vagy küldtek átnevelő
táborba. Emellett az AI olyan esetekről is beszámol, miszerint komoly tárgyalás
nélkül ítéltek halálra embereket olyan bűncselekményekért, melyeket el sem
követtek.
2008. 08. 15. (XII/33)
