A Portugáliához tartozó Madeira elsősorban üdülőközpontként ismert a nagyvilágban, és a sziget lakói a turizmuson kívül főként a földművelésből élnek, csak kevesen mondhatják el közülük, hogy sikerült kitörniük ebből a körből. A legjobb lehetőség a fényes karrierre a labdarúgás. Ezt Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro is hamar felismerte, állítása szerint már háromévesen az volt a kedvenc elfoglaltsága, hogy a teraszon a labdát rugdosta. A sziget két legnevesebb csapata, a Marítimo és a Nacional is felfigyelt a tízéves ifjú újoncra, és hamarosan jelentkeztek is érte. Dönteni kellet, de az 1985-ös születésű Cristiano keresztapja, Fernao Sousa szerint azért esett a választás a szegényebb és nem olyan neves Nacionalra, mert a család mindig is ennek az egyesületnek szurkolt, és ő maga játszott is a klubban. Mindenesetre az ott nyújtott teljesítménye elég volt ahhoz, hogy az ország vezető egyesületei is felfigyeljenek a még mindig csak 12 esztendős ifjoncra. A Boavista FC, az FC Porto és a Sporting CP is szívesen látta volna a tehetséget. A családi kupaktanács végül úgy döntött, hogy a lisszaboniak ajánlatát fogadják el, elvégre a Sporting nemcsak Portugáliában, de egész Európában híres remek utánpótlás-neveléséről. A 2001/2002-es szezont még az ifjúsági csapatban töltötte, de 2002 őszén Ronaldo valósággal berobbant a portugál labdarúgásba. A Manchester mestere, Alex Fergusson akkor figyelt fel Ronaldóra, amikor a vörös ördögök elfogadták a Sporting felkérését az új José Alvaladé Stadion felavató mérkőzésére. Ronaldo sorra cselezte a manchesterieket, és ő lett a kilencven perc egyik legjobbja. Nem kis benyomást gyakorolhatott Fergussonra, hiszen képes volt kifizetni érte a 17,7 millió eurós vételárat, amivel Ronaldo minden idők legdrágább tinédzsere lett, aki Angliába szerződött.
Új klubjában nem kis nyomás nehezedett Ronaldóra, hiszen azt a hetes mezt kapta meg, amelyet előtte David Beckham viselt. Így tehát égett a teljesítési vágytól, hiszen méltó utódja akart lenni elődjének. Hamarosan azonban előjöttek azok a hibák, amelyeket már korábban is a szemére vetettek, történetesen, hogy túlságosan is önzően játszik, fontosabbnak tartja a látványos cseleket, mint a csapatjátékot. Ezzel együtt 2004-ben ő kapta a legjobb fiatal európai játékosnak járó Bravo-díjat, és a Manchester Unitedben immár alapembernek számított. A 2004-2005-ös idényben 33 bajnokin szerepelt, és öt gólt szerzett csapatának. A 2006-2007-es idényben is remekelt, a legjobb játékosnak és a legjobb fiatal focistának járó trófea is az övé lett.
Sokan azt gondolták, hogy ezt már nem lehet felülmúlni, azonban Ronaldo bebizonyította, hogy még ennél is sokkal többre képes. A legutóbbi pontvadászatban ugyanis rekordot rekordra halmozott. Cristiano nemcsak a bajnokságban, hanem egész Európában gólkirály lett, megnyerte az ESM által kiírt Aranycipőt, és a Bajnokok Ligájában is ő szerezte a legtöbb találatot.
A népszerű focista azonban viharos és botrányos magánéletével is alaposan felhívja magára a figyelmet. A különböző bulvárlapok címoldalán rendszeresen feltűnő Ronaldo gyakran cserélgeti partnereit, és az éjszakai életet sem veti meg. A különböző modell barátnőit váltogatja, de mindezek ellenére hozza a teljesítményt a klasszis, ezt bizonyítja az aranylabda megnyerése is.
A vélemények megoszlanak, Sir Bobby Charlton, az 1966-os nyertes szerint „Ronaldo a Manchester United történetének legjobb játékosa”, Carlos Queiróza, a portugál válogatott kapitánya pedig így nyilatkozott: „Azt gondolom, a díj nemcsak az idei produkcióját, hanem eddigi karrierjét is szimbolizálta. Nagyon remélem, hogy sok portugál fiatal futballista számára mindez ösztönzésképp fog hatni, és felismerik, hogy kemény munkával fiatalon is nagy sikereket lehet elérni”. A pozitív vélemények után mindenki felkapta a fejét Jose Mourinho kijelentésére: „Nem méltatnám, mert én inkább a csapatom valamelyik külföldi légiósának adtam volna a díjat, aki jobban megérdemelte volna nála” – zárta le az Aranylabda-kérdést roppant egyszerűen Mourinho, aki bizonyára jobban örült volna saját játékosa sikerének.
Ronaldo viszont nem nagyon foglalkozik a negatív véleményekkel: „Életem egyik legszebb napja a mai. Gyermekként arról álmodtam, hogy egyszer elnyerem ezt a díjat, és azok, akik ismernek, akik velem élnek, tudják, hogy most valóra vált az álmom”.
2008. 12. 05.(XII/49)
