Akik 2008 után a Ferrarik és McLarenek csatáját várva utaztak Ausztráliába, vagy ültek a képernyő elé - talán ez utóbbiak voltak többen - nos, ők bizonyára csodálkozva néztek a rajtrács első két helyét elfoglaló szép, fehér, ismeretlen autókra. Olyanra volt már példa, hogy egy debütáló pilóta élete első Formula-1-es megmérettetésén dobogóra állt - például Lewis Hamilton vagy a kilencvenes években Jacques Villeneuve - de az ő érkezésüket az F-1-be már jó előre tudni lehetett. Most azonban még alig egy hónappal az évad megkezdése előtt sem látszott semmi abból, hogy születőfélben van egy olyan team, amely akár az egész 2009-es évet uralhatja. A Brown GP csapatának névadója Ross Brown, a Ferrari egykori zsenije, akinek kulcsszerepe volt az olasz istálló számtalan futamgyőzelmében és világbajnoki címében. A két pilóta neve is ismerősen csenghet: a brit Jenson Button és az egykor szintén ferraris Rubens Barrichello.
A gazdasági válság nem hagyta érintetlenül a Forma-1-et sem. A Honda vezetése úgy döntött, hogy a tavalyi középszerű szereplés után kiszáll a sportágból. Ezzel a döntéssel azonban több száz kiváló szakembert küldött volna az utcára, ami önmagában is fájdalmas, nem is beszélve az igen nagy összegű végkielégítések kifizetéséről. Továbbá szerződések is kötötték Bernie Ecclestone cégéhez, így a végén az egész csapatot pilótástól, szerelőgárdástól, mindenestől jelképes 1 angol fontért eladták egy fizetőképes vásárlónak: a már másfél éve a Hondánál dolgozó Ross Brownnak. A csapatfőnökből lett tulajdonos-névadó nekilátott a munkának, és fejlesztései, illetve magas színvonalon kidolgozott ötletei révén egy bajnoki címre esélyes autót állított a rajthoz.
Az utóbbi évtizedekben megszokhattuk, hogy az első számú autóverseny-sorozatban óriási pénzek mozognak. A belépőjegyek ára sem alacsony, ám a szponzori támogatások összege, a pilóták fizetése vagy éppen a fejlesztések költségei többnyire csak milliókban mérhetők - nem forintban persze. Az események középpontjában álló versenyautókon minden egyes négyzetcentiméternyi reklámfelület gigászi értéket képvisel, ami az istállók fő bevételi forrása. Ezért is volt furcsa látvány a szinte csupasz, matricátlan, fehér autók látványa. Nem kell azonban látnoki képességgel rendelkeznünk ahhoz, hogy lássuk, a közeljövőben ez változni fog.
2009. 04. 03. (XIII/14)
