Az első csoportmérkőzésen a 2002-es világbajnok szlovákok ellen nem sok – tulajdonképpen 13 másodperc – hiányzott a bravúrhoz: ennyivel a vége előtt kaptuk a negyedik találatot (3-4). A jó játék és az egygólos vereség jelzi, hogy a csapatnak van helye a legjobbak között. Pat Cortina szövetségi kapitány a mérkőzés után dicsérte játékosait, és kiemelte a szívinfarktusban elhunyt ifj. Ocskay Gábor hiányát – teljesítménye és személye is sokat lendített volna a válogatotton. Ladányi Balázs, a válogatott csatára pedig az Index blogjában azt nyilatkozta a meccsel kapcsolatban: „Néhány órával a lefújás után azt mondom, nem volt rossz nézni, hogy a szlovák csapat sztárjai nagy kupacban örültek a negyedik góljuknak, meg ahogy Bartecko három métert repült. Csak néztünk, hogy mi van. Ekkora öröm, hogy egy góllal leizzadnak minket? NHL-játékosok kicsi a rakást csináltak a jégen, mert egy góllal megverték a magyar válogatottat?”
A Kanada elleni mérkőzés ugyanakkor már előzetesen is inkább kuriózumnak, mint eséllyel megnyerhető találkozónak tűnt. „Szinte semmi esélyünk, de élvezni kell minden percet, amit itt tölthetünk. Nem kell félni” – nyilatkozta Cortina, a játékosokkal azonos hullámhosszon. A sportág „braziljai” 9-0-ás vereséget mértek Kangyal Balázsékra. A válogatott kapusa, Szuper Levente blogjában így emlékezik vissza a találkozóra: „Emberileg fantasztikus volt a vasárnap este. Amilyen hangulatot a magyar szurkolók teremtettek! Óriási élmény volt. (…) Sportolói szempontból viszont finoman fogalmazva is volt már jobb érzésem…” Beszédes adat, hogy Szuper 76 százalékos hatékonysággal védett, a mérkőzés felénél őt váltó Hetényi Zoltán pedig 88,5 százalékos hatékonysággal.
A vereség ellenére több száz gratuláció érkezett a találkozót követően Kanadából a magyar jégkorong-válogatott számára. „A levelek jelentős részét nem is kanadai magyarok küldték” – nyilatkozta a távirati irodának Kovács Zoltán, a magyar szövetség főtitkára. Hozzátette, nem csak gratulációkat kaptak: az egyik középiskola ösztöndíjakat ajánlott fel fiatal magyar hokisoknak.
A mérkőzés említésre méltó eseménye volt még – a szurkolók lelkes támogatása mellett, akik még a lefújás után egy órával is a csapatot éljenezték –, hogy Benk András kettős kulcscsonttörést szenvedett egy kemény ütközés során. „Kifejezetten nagy lendülettel érkezett, későn vettem észre, és sajnos lent volt a fejem. Ahogy elterültem, nem bírtam felemelni a karom, tudtam, hogy baj van. Upshall odajött, mondta, hogy sorry, nem így akarta. Ebben maradtunk, ez benne van a játékban, még ha szabálytalan is volt” – mondta el a sportnapilap tudósítójának a játékos, akit egy svájci specialista már meg is műtött Zürichben.
A két vereséget követően a fehéroroszokkal szemben játszott ki-ki mérkőzést a válogatott. A beloruszok szintén kikaptak Kanadától, viszont megverték Szlovákiát, így egy esetleges győzelem esetén a Cortina-legénység a középdöntőben találta volna magát. Sajnos a siker ezúttal is elmaradt: az utolsó harmadban az addig 1–1-es állást két gyors góllal 1–3-ra módosította az ellenfél.
Magyar szempontból ezzel a középdöntő elúszott, ám tragédia nem történt. A válogatottnak az alsóházban kell kivívnia az A csoportban maradást (az ellenfelek lapzártánkkor még nem ismertek). A négy csapat közül az utolsó kettő esik ki.
2009. 04. 30. (XIII/18)
