Erdei Zsolt világ- és Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes profi bokszolóként - a mostani összecsapásig - 30 mérkőzéséből 30-at megnyert, ebből tizenhétszer győzött kiütéssel. A WBO félnehézsúly világbajnokaként 12 mérkőzést vívott, és ugyanannyiszor védte meg bajnoki címét.
Vajon miért kirándult át egy olyan súlycsoportba, ahol ő könnyű „Madár", miért kockáztatta világbajnoki övét, veretlenségét egy ilyen bizonytalan kimenetelű találkozón? Kényszerből! Tudta jól, hogy ez nem az ő ruhája, bár Madár a beceneve, mégsem kívánt olyan tollakkal ékeskedni, amik meghaladják a józan ész kereteit. Zsolt az eredményei és tudása birtokában is mindig megmaradt szerény és szeretetre méltó sportembernek, azonban sarokba szorították. Nem a szorítóban - mert onnan bizton eltáncolt volna -, hanem a világban, azokban a keretekben, ahol az ő élete folyt, pontosabban az utóbbi időben csak csordogált. Erdei Zsolt - ne feledjük - sokat köszönhet klubjának, az Universum Box Promotionnak, a sokra hivatott amatőr bokszoló a klub segítségével futhatta be pályáját.
Tudjuk, ma a pénz az élet szinte minden területén meghatározó szereppel bír. Nos, a profi boksz ringjében ez fokozottan igaz. Jó ideje Zsolt szinte terhes volt a számukra. Eljutott egy szintre - jó magasra -, ahonnan a továbblépéshez „beruházásra" lett volna szükség, nem is kevésre. A klub és tulajdonosa, Klaus-Peter Kohl nem tudott vagy nem akart a zsebébe nyúlni. Ezért történhetett meg az, hogy az elmúlt tíz hónapot Madár munkanélküliként töltötte. Sem címegyesítő mérkőzésre, sem egy amerikai bemutatkozásra nem áldoztak. Pedig jó esélyük lehetett volna tán bőséges aratásra is, ismerve Erdei testi és szellemi munícióját. Tulajdonképpen Európában mindenkit megvert, aki az útjába került. Felülmúlt három világbajnokot (Gonzálezt, Garayt és Sahnounét egy emlékezetes feltámadással TKO-val), és megvert öt VB-kihívót (Stephenst, Gimenezt, Lakatust, Ulrichot, Barasjant, olyan bokszolókat, akik Erdein kívül más világbajnokkal is mérkőztek). Elfogytak az ellenfelek: nem álltak ki ellene, lemondták, nem vállalták a mérkőzéseket. Danny Greennel már a papírok is rendben voltak, Tavoris Cloud visszalépett. Erdei Zsolt szerette volna azt csinálni, amihez ért, amit tud: bokszolni. Ezért klubja választásra szorította, azaz súlycsoportváltás elé állította. Várhatott volna még pár hónapot, vagy vissza is vonulhatott volna, és akkor mindenkinek csak szép emléke maradt volna Madárról. Azonban ez nem ő lett volna. Tudta, hogy gyors, és ez a fegyvere kell, hogy működjön, csakhogy 3-4 kiló különbség is sok, hát még a 8-10 kiló, nem véletlenül féltették őt sokan. Sajnos, volt még egy „titkos záradék" is a hátrányára, amit néhány bennfentesen kívül senki nem tudott. Zsolt a mérkőzés előtt két héttel beharapott egy vírust, beteg lett, pedig a teszteredmények alapján élete legjobb formájában volt. Lehet, hogy sokan lemondták volna a meccset, de ő bevállalta.
2009. 11. 27. (XIII/48)
