Savanya Norbert különböző kategóriákban tízszer szerzett világbajnoki aranyat, és több mint hatvanszoros magyar bajnok volt. 25 évesen hagyta abba az élsportot, miután az egri Európa-bajnokságon doppingolt és lebukott. Saját bevallása szerint érezte, hogy romlott a teljesítménye, ezért nyúlt a tiltott szerekhez, amelyek azonban örökre derékba törték pályafutását. Már többször is megpróbált véget vetni életének, de kísérletei mindeddig sikertelenek voltak. „Visszavonulásom óta nem tudtam beilleszkedni a civil életbe. A korábbi évekhez viszonyítva sikertelennek éreztem magam, nem találtam a helyem, ez váltotta ki a depressziót” – nyilatkozta évekkel ezelőtt, egy öngyilkossági kísérlet után. Azt ígérte, többször nem próbálkozik, és elhatározta, hogy egy alapítványt hoz létre azoknak a sportolóknak, akik ugyanezzel a problémával küzdenek, erre azonban már nem került sor. Hiába szerzett jogi diplomát, életével nem tudott mit kezdeni, szeptember 16-án felvágta ereit és meghalt.
Terry Newton brit rögbijátékos doppingvétség miatt kapott kényszerpihenőjét töltötte, amikor 31 évesen úgy döntött, nem harcol tovább depressziója ellen. A növekedési hormonnal lebukott kétgyermekes sportoló – aki korábban az angol válogatott tagja is volt – júniusban azt mondta, fájdalmasan érinti, hogy nem játszhat. Az észak-angliai Orellben találtak rá, felakasztotta magát.
A 23 éves Kenny McKinley a profi amerikaifutball-ligában szereplő Denver elkapó játékosaként vált ismerté. Az NFL előző szezonjában bemutatkozó fiatal tehetség holttestére otthonában találtak rá, életével golyó végzett. Bár a nyomozás még nem zárult le, a rendőrség kizárta az idegenkezűséget. Hogy a játékos miért döntött az öngyilkosság mellett, egyelőre nem tudni pontosan, az azonban biztos, hogy komoly depresszió gyötörte, amiért térdsérülése miatt fél éve nem játszhatott csapatában.
A három sportoló esete sajnos nem egyedülállóan ritka. A világon évente több olyan sportember is követ el öngyilkosságot, aki pályafutása befejezése vagy kényszerű pihenője miatt képtelen beilleszkedni a sporton kívüli civil szférába. „Ahhoz, hogy egy sportoló öngyilkosságot kövessen el, alapvetően szuicid hajlammal kell rendelkeznie – ez az említett sportolókra is elmondható. De talán még ennél is lényegesebb elem a családi háttér és környezet. Ha a nem megfelelő háttér és a szuicid hajlam találkozik, az nagyon gyakran öngyilkossághoz vezet” – nyilatkozta lapunknak Nagy Sándor sportpszichológus. Hozzátette: „Az élsport befejeztével olyan hiány keletkezik a sportolók életében, amit nem megfelelő felkészültséggel lehetetlen betölteni. Ha hirtelen elveszítik azt, ami addig az éle-tüket jelentette, annak tragikus következménye lehet. A fiatalabb sportolók esetében frusztrációról is szó van, ők, ha átmenetileg akadályoztatva vannak céljaik elérésében, nem tudnak mit kezdeni magukkal. Itt is óriási a családi háttér felelőssége.”
A tavalyi év leginkább megdöbbentő esete a német válogatott kapusának, Robert Enkének az öngyilkossága volt. A Hannover hálóőrét 2003 óta kezelték depresszióval és a kudarcoktól való beteges félelemmel, majd 2006-ban elvesztette kétéves kislányát, ami még mélyebbre taszította az egyébként sem stabil lelkületű sportolót. Tavaly novemberben aztán nem bírta tovább, és vonat elé vetette magát. Ugyanebben a hónapban a 28 éves belga profi kerékpáros Dimitri De Fauw is önkezével vetett véget éle-tének, több éve kezelték depresszióval. A kerékpársport kiválósága volt Marco Pantani is, aki 1998-ban a Girót és a Tourt is meg tudta nyerni, ám az ezt követő évben doppingvádak miatt kizárták. Depresszió és kábítószer-függőség miatt többször kórházi kezelésre szorult. 2004-ben holtan találtak rá szállodai szobájában, életének kábítószer-túladagolás vetett véget.
A magyar sporttörténetben sem Savanya Norbert megdöbbentő esete volt az első. A Kocka becenévre hallgató Kocsis Sándor futballista az Aranycsapat csatára volt. Már tizenhét éves korában a Ferencváros felnőtt tizenegyében kergette a labdát, a válogatottal 1952-ben a helsinki olimpián aranyat nyert. Az ötvenhatos forradalom után nem tért haza, nyolc éven át a Barcelona játékosa volt. Pályafutása végén halálos betegséget diagnosztizáltak nála, nem sokkal ezután, tisztázatlan körülmények között kizuhant vagy kiugrott egy spanyolországi kórház negyedik emeletéről. A korábbi olimpiai bajnok úszó, Rózsa Norbert szintén kísérelt már meg öngyilkosságot néhány évvel ezelőtt, próbálkozása azonban sikertelen volt.
Az öngyilkosság a történelem több periódusában nemcsak elfogadott, de egyenesen tisztelt és bátor, sőt bizonyos esetekben elvárt cselekedetnek számított. Az ókori görög és római kultúrának mindennapos velejárója volt a szuicid magatartás, a középkorban azonban már az egyház által elítélendővé vált, hiszen azok a hívek, akik saját kezükkel végeztek magukkal, nem kaphattak egyházi temetést. Az öngyilkosság tömegessé először a tizennyolcadik században kezdett válni, amikor Goethe megírta Az ifjú Werther szenvedéseit. A mű óriási hatással bírt, és ez alól Magyarország sem volt kivétel, bár hazánkban mindig is gyakoriak voltak az öngyilkosságok. Olyannyira, hogy 1968 és 1987 között világelső volt Magyarország a szuiciditást feldolgozó statisztikai adatok alapján.
A leggyakoribb magánéleti problémákkal természetesen a sportolók is szembe találhatják magukat, ám esetükben létezik egy csak rájuk jellemző különleges probléma, ami a sport kényszerű vagy önkéntes abbahagyása után jelentkezhet. „Ahhoz, hogy egy sportember elkerülje ezt a depresszív állapotot, már előre készülnie kell pályafutása befejezésére. De nagyon nagy segítség, ha a környezete sem feledkezik el róla, nem marad egyedül, így például rendezvényekre jár sportkarrierje végén vagy edzői pályát választ” – mondta Nagy Sándor.
2010. 10. 08. (XIV/40)
