Ungvári Attila a magyar cselgáncs (dzsúdó) sport egyik legnagyobb reménysége. A 73 kilogrammos súlycsoportban versenyző 22 éves fiatalembert a hozzáértők a jövő évi londoni ötkarikás játékok egyértelmű éremesélyeseként tartják számon, nyomába csak bátyja, Miklós ér, aki szintén olimpiai reménység.
Állításuk szerint Attilát és edzőjét is villámcsapásként érte a hír február végén, hogy a január közepén Bakiban, majd a februári Hungária-kupán tőle levett vizeletminta doppingtesztje pozitívnak bizonyult (az eredményeket egy-két nap különbséggel kapták meg). Az előbbi versenyen stanozololt, az utóbbin ezen kívül egy másik, meszterolon nevű szert, valamint vízhajtót (furosemidet) találtak a sportoló szervezetében. A doppingbotrányokon edződött sportszeretők első megközelítésben keserűen legyinthettek az eset hallatán, ugyanakkor számos körülmény zavarba ejtheti a könnyelműen ítélkezőket.
Ungvári edzője, Bíró Tamás arról beszélt a Heteknek, hogy ha valaki doppingolni akarna, akkor nem ilyen amatőr módon tenné. „Ezek olyan szerek, amelyek egyfelől ósdiak – stanozololt például Ben Johnson használt annak idején –, másfelől izomtömeg-növelésre és a robbanékonyság javítására használják, amennyire hallottam, márpedig
Attilának erre nincs szüksége. A nagy izomtömegnek nagyobb súlycsoportban van jelentősége, a robbanékonyság pedig egy dobó- vagy egy sprintszámnál jól jön, a dzsúdóban viszont nem ez a legfontosabb tulajdonság” – magyarázta a tréner. Továbbá – tette hozzá –, még ha él is a tiltott szerekkel egy versenyző az egyébként nem doppingérzékeny sportágban, azt alapozási időszakban tenné, és nem a versenyek előtt és alatt. Ugyanis a nemzetközi versenyek első helyezettjeit mindig tesztelik, és az érmesek közül is sorsolnak. „Attila miért nyerte volna meg a budapesti versenyt, ha tudta, hogy biztosan mintát kell adnia? Ez is azt bizonyítja, hogy tudtán kívül kerültek a szervezetébe ezek a szerek” – állította Bíró Tamás. Hogy ez miként és miért történt, és főként, hogy ki lehetett a „tettes”, arra az edzőnek van ugyan elképzelése, de azt megtartotta magának, illetve a rendőrségnek – ugyanis az ügyben rendőrségi feljelentést tettek. Azt azonban nem cáfolta, hogy konkurenciaharc, vagyis féltékenység állhat Ungvári doppingügye mögött, vagyis – mint ahogy sokan feltételezik – valaki tiltott szereket csempészhetett a fiatal tehetség frissítőjébe. Mindenestre a rendőrségi nyomozás után kerülhet majd csak a nemzetközi zsúdószövetség elé az ügy, és ha addig nem sikerül tisztázni, hogy mi történt, akár négyéves eltiltást is kaphat Ungvári, akit edzője szerint már így is pszichológushoz kellett vinni, ami érthető, hiszen egész pályafutása forog kockán.
„A külföldiek csak nevetnek a magyar edzőkön, akik három-négy kulaccsal a hónuk alatt mászkálnak mostanában” – jegyezte meg a Heteknek Németh Endre dzsúdóedző, a Semmelweis Egyetem Testnevelési Karának adjunktusa, utalva arra, hogy a sportágon belül az eset óta mindenki jobban ügyel a frissítőspalackokra. A szakember egyébként szintén nehezen tudja elképzelni, hogy Ungvári ilyen szereket használt volna, bár nem akart határozottan állást foglalni a kérdésben. „Aki a nemzetközi versenyeken havonta keres havi két-háromezer dollárt, az már megengedhetné magának, hogy profi orvosi háttérrel doppingoljon, olyan szereket használva, amelyeket csak izomdiopsziával lehet kimutatni. Ehhez képest vízhajtót találtak Ungvári szervezetében, amiről mindenki tudja, hogy több nap alatt ürül ki, tehát közvetlenül verseny előtt
épeszű sportoló akkor sem használja, hogy egyébként tiltott teljesítménynövelőkkel él” – magyarázta Németh, aki szerint akár így, akár úgy jutott doppingszer a sportoló szervezetébe, a cselgáncssport mindenképpen rosszul járt. A tavalyi Európa-bajnokságon ugyanis a magyar csapat volt összesítésben a legeredményesebb, most viszont a doppingügy nemcsak a legtehetségesebb magyar dzsúdós pályafutását törheti ketté, hanem a sportágon belüli viszonyokat is megmérgezi. Németh Endre hangsúlyozta azt is, hogy a hazai dzsúdóban még soha nem volt doppingügy, és nemzetközi szinten is ritka. Arra a kérdésre, hogy az esetleges elkövető mennyit „nyerhet” Ungvári bukásán, a szakember azt mondta, hogy az egyéni kvalifikáció miatt a Londonért küzdő vetélytársaknak csak matematikailag növekszik az esélyük Attila kiesésével.
„Bármilyen logikusan hat is, az eljárásban nem lehet figyelembe venni egy sportoló arra vonatkozó okfejtését, hogy tudtán kívül került a szervezetébe tiltott szer, a lényeg az a tény, hogy a minta pozitív lett” – szögezte le a Heteknek Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője. Vagyis Ungvári jövője szempontjából semmit nem nyom a latban, hogy azok a szerek, amelyek a szervezetében voltak, egyáltalán segítették-e a teljesítményét, vagy nem. Mint ahogy ebből a szempontból az sem számít, hogy az edzőjével és a bátyjával alávetette magát egy hazugságvizsgálatnak – ami az ő igazukat erősítette meg.
Mint Tiszeker mondta: a Hungária-kupa előtt maga sem fogadott volna arra, hogy a magyar dzsúdósok dopping miatt reflektorfénybe kerülnek, de szerinte olyanról, hogy doppingmentes sport, nem igazán lehet beszélni. „A stanozolol valóban régi szer, de a pozitív doppingesetek 60 százalékában anabolikus szteroidokat találnak a szakemberek, és ezen belül még mindig a stanozolol a leggyakoribb” – jegyezte meg a szakember.
Mindebből úgy tűnik, hogy Ungvári Attila igazi esélye, hogy a rendőrség sikerrel feltárja az ügyet. Ha ez nem történik meg, akkor csak abban reménykedhet, hogy rövid eltiltást kap.
2011. 04. 15. (XV/15)
