Mi volt az idény eleji célkitűzés a csapat számára?
– A cél az volt, hogy a nemzetközi kupamérkőzéseken elinduljunk. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy a magyarországi átlagtól talán erősebb játékoskerettel szerettünk volna nekivágni a bajnoki évadnak. Mint ahogy az eredmények ezt mutatják, sikerült. A nemzetközi kupában megmutattuk magunkat, komoly csapatok ellen álltunk helyt, hazai mérkőzéseket nyerve, idegenben jó meccseket játszva. Az első körben a ciprusi csapat ellen továbbjutottunk. Utána sajnos erős ágra kerültünk: a play offba végül bekerült négy csapat közül kettő a mi csoportunkban játszott.
A magyar bajnokságban végig jól teljesítettünk, a döntő előtti enyhe kisiklás talán a közvélemény és az országos média által ránk rakott terheknek köszönhető, ami egy kicsit megzavarta a társulatot. Na meg előtte megnyertük a Magyar Kupa-döntőt, ez is kivett a csapatból, aminek köszönhetően kicsit nyögvenyelősre sikeredett a végjáték.
Kettő-nullánál óriási nyomás nehezedhetett a csapatra…
– Favoritnak kiáltott ki bennünket az országos média, előre nyakunkba akasztották az aranyérmet. Volt egy sajnálatos sérülés is az Albacompnál, ez még további motivációt adott mindenkinek, hogy kimondják, az Albacomp egy gyenge csapat. Ha megvizsgáljuk azonban a két csapat játékosállományát, bizony akkora különbség nincs. A sérülés ellenére csapatként ugyanúgy funkcionáltak, náluk is 4-5 válogatott szintű játékos van, mint nálunk, úgyhogy enyhén szólva túlzottnak volt mondható az Albacomp lesajnálása. Ez az első két meccsen be is igazolódott, nagyon komoly erőfeszítés kellett ahhoz, hogy végül le tudjuk őket győzni.
A híres mondás, miszerint kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci, úgy gondolom, a kosárlabdára is igaz…
– Különösebben nem szeretnék beszélni róla, hogy mennyibe kerül a kosárlabdacsapat működése. Természetesen rengeteg köszönet jár azoknak a szponzoroknak, akik az év folyamán támogatnak, köszönet a szolnoki önkormányzatnak, a Sportcentrumnak, hogy a lehetőségeikhez mérten segítik a csapatot. És persze köszönet a csodálatos szurkolótábornak, amely lelkierőt ad a helytálláshoz.
Nem ünneprontás a jövőről érdeklődni?
– Nem, sőt… Amikor az utolsó mérkőzés véget ér, van egy kis ünneplés. Illetve nekünk, vezetőknek kicsi, a játékosoknak sokkal több. De szinte rögtön a jövővel foglalkozunk. A kitűzött célok ugyanazok, a nemzetközi kupában szeretnénk indulni, a magyar bajnokságban szeretnénk meghatározó csapat lenni. Előttünk áll egy Eb-selejtező megrendezése, a válogatottnak két mérkőzése lesz Szolnokon. Válogatott játékosaink és a szolnoki közönség segítségével szeretnénk hozzájárulni a sikerhez. Szeretnénk megtartani azt a játékosállományt, aki kiharcolta ezt a nem mindennapi sikert az előző évben. Ebben teszünk lépéseket, nap mint nap tárgyalunk arról, hogy ezek a játékosok itt maradjanak Szolnokon.
Győztes csapaton ne változtass, hangzik az ősi elv. Sikerülni fog?
– Az egyik legfontosabb dologról már lehet beszélni. Pór Péter marad a vezetőedző, ő a stábot napokon belül össze fogja rakni, valószínűsíthető, hogy ebben sem lesznek komoly változások. A csapat magja megvan, külföldi játékosokat kell találni a hiányposztokra. Először azonban a hazai játékosokkal, valamint az utánpótláskorúakkal tárgyalunk. Ne felejtsük el, hogy a Szolnoki Főiskola csapata is megnyerte az egyetemi bajnokságot, zsinórban már a harmadik éve.
Mint a ’91-es bajnokcsapat tagja, milyen különbséget lát az akkori és a mai kosár között?
– Talán gyorsabb a játék, és az erő jobban dominál. Amennyire felgyorsult a világ a kilencvenes évektől, annyival másabb a játék is. Mivel azonban én érintett vagyok, ezért hazabeszélek. Akkor is a külföldi és a magyar játékosok jó összhangja, valamint a játékosok családi, baráti kapcsolatai hozták meg a sikert. Talán ez a csapat, amely most elérte ezt a sikert, szintén ebben az irányban halad. Ugyanaz a hangulat is, a szurkolótábor is remek. Összességében nehéz megállapítani, hogy melyik kosárlabda volt jobb. Nekem természetesen a régi jobban tetszett, de jeleztem az elején, hogy elfogult vagyok.
Játékosként vagy ügyvezetőként nagyobb a feszültség?
– Játékosként egyszerűbb megoldani a pályán a dolgokat, ott azonnali döntések vannak, rossz döntésnél abban a pillanatban van visszajelzés. Ügyvezetőként, ha gazdaságilag nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene, nem tudsz továbbmenni. A és B terveket kell folyamatosan gyártanunk a folytatólagos működéshez.
De azért az gondolható, hogy ezzel a szép sikerrel a csapat ázsiója is emelkedik, és könnyebb lesz az élet.
– Sajnos ez a mai világban már nem így működik. Nem jelentkeznek sokkal többen, hogy támogatni szeretnék a klubot. A feladatunk az, hogy amink van, azzal úgy gazdálkodjunk, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Játszva a nemzetközi mérkőzéseket, figyelve az ellenfeleink lehetőségeit, nem nehéz megállapítani, hogy hozzánk képest irigylésre méltó körülmények között játszanak Európa topcsapatai, de még a feltörekvők is. Olyan költségvetéssel és stábbal dolgoznak, amivel jó lenne egyszer nekünk is dolgozni. Ha más európai kupában is szeretnénk indulni, kijönnek azok a fájdalmas dolgok, hogy a csarnok nem alkalmas komoly nemzetközi verseny lebonyolítására. A sikernek akkor lehet méltó folytatása, ha a körülményeket is fel tudjuk fejleszteni az érintettekkel közösen a nemzetközi kiírásokban szereplő szintekre.
(Kormos Ferenc – Szolnoki Koktél Magazin)
2011. 06. 24. (XV/25)
