A Glasgow Rangers FC alapköveit 1872-ben fektették le, ám a hivatalos alapításra egy évvel később, 1873-ban került sor. A klub egyike volt azon 10 egyletnek, akik életre hívták a Skót Labdarúgóligát az 1890-es évek elején. Legnagyobb (és talán egyetlen) riválisuk Skóciában - a főváros másik csapata - a Celtic FC. Sokan nem tudják, de a Rangers szurkolói protestáns háttérrel rendelkeznek, míg a Celtic-hívek a katolicizmusra esküsznek. Így a rivalizálásuk vallási színezetet is kap. A Rangers 54 bajnoki címmel rendelkezik, egyedüliként a világon. A ligakupát 27-szer, a skót kupát pedig 33-szor nyerték meg. Legnagyobb sikerüket 1972-ben érték el, mikor is elhódították a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (a Bajnokok Ligája elődjét). 2008-ban bejutottak az UEFA-kupa döntőjébe, ám meg kellett elégedniük a második hellyel. Külső szemlélőnek átlagos európai klub benyomását keltette a Glasgow Rangers egészen 2012. február 14-ig, mikor is derült égből villámcsapásként jött a hír: nagy a baj. De ne szaladjunk ennyire előre.
Minden 1988-ban kezdődött, David Murray színre lépésével. A skót befektető álomcsapatot szeretett volna építeni, olyan csapatot, amely nemcsak a hazai bajnokságban halmoz sikert sikerre, hanem az európai porondon is leteszi névjegyét. Az elnök mindent megtett annak érdekében, hogy a klub méltó helyére kerüljön. Modernizálta a stadiont, remek képességű játékosokat igazolt, és világhírű edzőt szerződtetett a csapathoz, Dick Advocaat személyében. A várt sikerek azonban elmaradtak. Igaz, hogy a Rangers Skóciában sorban gyűjtötte a trófeákat, de amikor kijutott a nemzetközi „hadszíntérre", ott csúnyán leszerepelt. Ezekben az években a klub kiadása elérte a 83 millió fontot, ellenben a játékoseladásokból befolyt összeg mindössze 36 millió font volt. A 2001-es jelentések szerint a klub már mínusz 22 millió fontnál tartott. Mivel az egyesület nem tudta a játékosokat fizetni, egy vészmegoldáshoz folyamodtak. Minden egyes futballistával minimálbérhez közeli összeggel kötöttek szerződést, míg a fennmaradó részt offshore cégek révén folyósított kölcsönökből fizették, ami így adómentes bevétel volt. Csakhogy erre az adóhivatal is felfigyelt, és a 2001 és 2010 között folytatott gyakorlat miatt az ügyet bíróság elé vitte.
2011 májusában tulajdonosváltás történt. Egy kétes hírű üzletember, Craig Whyte vette át a klub irányítását a vészterhes időkre. Whyte 15 éves korában kezdett el kereskedni, 26 éves korára pedig már milliomos volt. Viszont több eljárás is folyt ellene gyanús ügyletei miatt. Azt ígérte, mindent megtesz annak érdekében, hogy a klub visszanyerje elveszett becsületét. Csak egy gond volt: a Rangers képtelen volt adót fizetni, az adósságok pedig több millió fontra rúgtak. Ennek tetejébe ez év február 14-én jött a feketeleves. A skót óriásklub csődbiztos kinevezését kérte. A csődbiztos színre lépése azt eredményezi, hogy nemcsak az ingatlanokat árusíthatják ki, de a klub bármelyik játékosa eladólistára kerülhet. Illetve a biztos olyan szinten módosíthatja a labdarúgók és a klubban dolgozók szerződését, amivel csökkenti a kiadásokat. Ha ők ezt nem fogadják el, akkor beállnak a hitelezők közé, és várnak a pénzükre, ami talán sosem érkezik meg. Rossz hír még a szurkolóknak, hogy azt a csapatot, amelyik csődbiztost kér, a Skót Labdarúgóliga 10 pontos levonással sújtja, így a kialakult szituáció az örök rivális Celtic malmára hajtja a vizet, oda-ajándékozva ezzel a bajnoki címet a keltáknak.
2012. 03. 02. (XVI/09)
