A szakemberek svéd futballisták intelligenciáját vizsgálták több éven keresztül. A kutatásban élvonalbeli és alacsonyabb ligákban játszók is részt vettek, a különbség kimutatható volt közöttük. A hagyományos intelligenciatesztek mellett a játékosok kreativitását, a gondolkodás rugalmasságát és gyorsaságát is tanulmányozták. Kiderült, hogy a legjobb csapatok játékosai - akik nem mellesleg a legtöbb gólt is rúgják - nemcsak kiváló fizikai képességekkel bírnak, hanem értelmi képességeiket tekintve is a lakosság felső két százalékába tartoznak. Ők rendelkeznek azzal a mindeddig meghatározhatatlan plusszal, amelyet játékintelligenciának is hívnak, és amelynek következtében a sportoló képes szinte előre látni az eseményeket és megfelelő helyen lenni a megfelelő időben.
A kérdés sokak számára az, hogy miért terjedt el mégis a focistákról, hogy buták. Torbjörn Vestberg kutató szerint a jó futballisták nagyon okosak, „de fiatal korban kedzenek el focizni, így nincs idejük a tanulásra, ezért tűnnek néha butának". Hozzátette: ahhoz, hogy valaki kiváló futballista legyen, szükség van fizikai képességekre és gyorsaságra - ám ez nem sokat ér, „ha nincs meg hozzá az agy, ami tudja, hogy mit kell tenni".
A Burnley védője, Clark Carlisle szerint az is hozzájárul az előítéletekhez, hogy a sportolókat egy 90 perces játék után adott interjú alapján ítélik meg, amelyen mindenki más is borzasztóan szerepelne. „Azt várni a játékosoktól, hogy rendelkezzenek olyan képességekkel, amelyeket egy tévés szereplés során használni tudnak, és viselkedjenek kifogástalanul, éppen olyan kevéssé fair, mintha azt kérném, hogy eddzen velünk, és aztán menjünk a pályára, és lőjjön mesterhármast."
2012. 04. 13. (XVI/15)
