Már a fordulatos nyitómérkőzés is előrevetítette, a csapatok egymást követő bemutatkozása pedig bebizonyította, hogy a kontinens legjobb 16 csapata igazi – gólokban sem szűkölködő – erőfutballt produkál. A házigazda lengyelek és a görögök kezdték a sorozatot, és nem bánta meg, aki leült a képernyő elé. A lengyelek hamar vezetést szereztek, majd a spanyol bíró túlságosan szigorú ítéleteinek következtében már az első félidőben emberelőnybe kerültek. A második játékrész elején azonban egy váratlan görög ellentámadás az egyenlítést jelentette, sőt, pár perc múlva a lengyel kapus is a kiállítás sorsára jutott, ami miatt tizenegyest rúghattak a görögök. Ekkor következett a tartalék kapus, Tyton csodálatos pillanata, akinek még bemelegíteni sem volt ideje. Besétált a kapuba, féltérdre ereszkedve elmondott egy rövid imát, majd parádésan kiütötte Karagunisz gyatrán meglőtt büntetőjét, így megóvta csapatát a vereségtől.
A csoport másik mérkőzésén az orosz válogatott igazolta félelmetes hírét. Az Eb legidősebb átlagéletkorú csapata alaposan megleckéztette a két hete a magyar válogatott által is legyőzött cseheket. Sajnos nem csupán a mérkőzés tudósítása, hanem az orosz drukkerek randalírozásáról készült videók is körbejárták a világot. És ez még csak a kezdet volt, ugyanis a második fordulóban a hazai lengyelekkel csaptak össze a „szbornaja” fanatikusai. A történelmi előzményeket ismerve nem csoda, hogy a lengyeleknek nem épp az oroszok a legjobb barátaik, és ez a tény erősen hozzájárult ahhoz, hogy az egymás elleni utcai harcok már rengeteg sérültet és a Russia Today tudósítása szerint egy orosz halálos áldozatot is eredményeztek. Végül a rohamrendőrök csak könnygáz bevetésével és közel hatvan ember letartóztatásával tudtak véget vetni a két tábor össze-csapásának.
Visszatérve a futballhoz, az első kör legnagyobb meglepetése egyértelműen a világbajnoki ezüstérmes holland válogatott veresége volt a jóval esélytelenebb dánoktól. A holland csapat, írd és mondd, 28 (!) lövésből sem tudta bevenni a kitűnően védő Andersen kapuját, míg a dánoknak szerény 8 lövés is elég volt a győztes gól megszerzéséhez. Ebben a sokak által csak „halálcsoportnak” nevezett kvartettben a végső győzelemre is esélyes Németország is csak nagy nehezen gyűrte le a szintén nem gyenge Portugáliát.
Az első csoportkör leginkább várt párharca viszont egyáltalán nem okozott csalódást. A bomba formában levő címvédő, világ- és Európa-bajnok spanyol válogatott egy, a nemrég kirobbant bundabotrány miatt a sajtó által darabokra szedett és a felkészülési mérkőzéseken is alaposan megtépázott olasz válogatottal csapott össze. A mérkőzésen azonban az előzmények nem nagyon látszottak, rengeteg helyzet és látványos támadás futott mindkét oldalon, melynek végén mindkét csapatnak meg kellett elégednie a döntetlennel. A torna eddigi legszínvonalasabb mérkőzésének játékvezetője Kassai Viktor volt, aki magyar segítőivel szinte hibátlanul teljesítette a feladatát. A csoport másik találkozóján a horvát válogatott győzelmével megszakította az ír nemzeti tizenegy immáron 14 mérkőzés óta tartó veretlenségi sorozatát, ám sokak számára emlékezetes marad majd az a jelenet, amikor a horvát Mario Mandžukić nagy lendülettel véletlenül a földre vitte az ír válogatottat irányító hetvenkét éves edzőlegenda Giovanni Trapattonit.
Anglia és Franciaország összecsapása viszont csöppet sem emlékeztetett a két nemzet oly sok valódi csatájára, ez volt talán az egyetlen olyan mérkőzés, amely csalódást okozott. Nem így a csoport zárómérkőzése, ahol Kijevben a hazai ukránok a Zlatan Ibrahimovićcsel felálló svédekkel mérkőztek meg. Míg „Ibra” azzal lelkesítette társait, hogy a torna előtt meghívta az egész csapatot a saját házába, ahol az általa lelőtt vaddisznót szervírozták, addig Oleh Blohin, az ukránok világhírű trénere egy kicsit másként ösztönözte a csapatát.
A mérkőzés előtti napon majdnem botrányba fulladt az a sajtótájékoztató, melyen kijelentette, hogy az ukrán védők nem tudnak szerelni, a csatárok pedig nem tudnak gólt lőni. Mindenesetre sikerült kellőképpen feltüzelnie a csapatát, amely a hazai szurkolók nem elhanyagolható támogatása mellett legyőzte a svédeket. A meccs hőse a harminchat (!) éves Andrij Sevcsenko volt, aki a svédeket vezetéshez juttató Ibrahimović-találat után nemcsak egyenlített, hanem megszerezte a győztes gólt is csapatának.
Ami a második csoportkört illeti, lapzártánk idején még egyetlen csoportban sem dőlt el a továbbjutás kérdése.
A hét sztárja: Andrij Sevcsenko
„Mintha újra húszéves lennék” – nyilatkozta Andrij Sevcsenko, miután két góljával Ukrajna legyzte Svédországot a kijevi olimpiai stadionban. Pedig sokan sok helyen leírták már, mégsem tördött a kritikákkal, elvállalta a válogatottságot, és kis túlzással egyedül verte meg a sokkal esélyesebb svéd csapatot.
A történet furcsa módon a csernobili atomkatasztrófával kezddött. Az akkor 9 éves Sevcsenkót szüleivel együtt a Fekete-tenger partjára menekítették a fertzött területekrl. A gyerekként bokszoló Andrij ott került közelebbi kapcsolatba a futballal, bár pályafutása nem indult álomszerŐen: 12 éves volt, amikor megbuktatták labdavezetésbl egy sportiskolában. Hogy ezután mégis miért szúrt szemet a Dinamo Kijev tehetségkutatójának, nem tudni, de azt már igen, hogy késbb háromszor lett a BL gólkirálya, kétszer nyert olasz bajnokságot az AC Milannal, és els ukránként a Bajnokok Ligája serlegét is a magasba emelhette. 2004-ben megkapta az Aranylabdát. (Az olasz csapat színeiben egyébként 208 meccsen 127 gólt szerzett.)
2006-ban a Chelsea-hez került, ahol már csak árnyéka volt önmagának. Mikor két évvel késbb visszatért Milánóba, a szurkolók jelezték: Seva érkezésével kicsit sem érzik megoldottnak a csatárgondokat.
Az újabb szürke szezont megint váltás követte: 2009 óta az ukrán csillag újra a Dinamóban játszik.
Hazája válogatottjában 1995-ben, 17 évvel ezeltt mutatkozott be, azóta 50 gólt szerzett a sárgamezeseknek, ezzel az ukrán válogatott történelmének legsikeresebb játékosa. A svédek elleni siker után Oleg Blohin szövetségi kapitány arról beszélt: megálmodta, hogy Andrij két gólt szerez majd. „NagyszerŐen érzem magam, mintha újra húszéves lennék, minden rendben! Történelmi meccs és nagyszerŐ diadal volt ez számunkra. A testemben lehet, hogy már nincs annyi adrenalin, de a fejemben igen” – nyilatkozta Sevcsenko a meccs után.
2012. 06. 15. (XVI/24)
