A torna csoportköre - egy-egy kivétellel - rangjának megfelelő színvonalú mérkőzéseket hozott. A legtöbb csapat kereste a játékstílusának és tudásának megfelelő támadójátékot és nagy meglepetéssel tapasztalhattuk (különösen a BL-sorozat után), hogy milyen kevés a durva belemenés/színészkedés.
Az A csoport legfontosabb eredménye az volt, hogy nem tört ki háború Lengyelország és Oroszország között. A további nyugodt lebonyolítást a két csapat együttes kiesése biztosítja. A nyolc közé két európai futball-kishatalom jutott - dafke. A cseheknek ez a dafke az oroszok elleni 1-4 volt, a görögöknek pedig az adósságválság. De, hogy ez már kevés lesz a németek és a potugálok ellen, az valószínű.
Az eredményeket tekintve a B csoport volt a legegyértelműbb - két meglepetéssel. A kisebb, és nem mindenkinek az: a német csapat masszív játéka; a másik: a hollandok lenullázódása. Ilyen összeomlást a hollandoktól még nem láthattunk. Talán a vébéezüst, talán az Eb-selejtezősorozat sikere miatt elhitték saját sikerpropagandájukat. Átütő erő nélküli támadások, korán ellőtt, kevéssé kijátszott helyzetek, erőtlen, könyvízű védekezéssel. Emellett néhány játékos, mint egy-egy kiüresedő színész, kezd belefulladni saját manírjaiba. A csúfos kiesés egyik oka a (hollandokra általában nem jellemző) rossz csapatszellem lehetett, amit Robbennek a szövetségi kapitánynak történt beszólása is illusztrál. Meg az is, hogy csapatkapitány lehetett az a Van der Vaart, aki az első két meccsen 10 perces csere volt. (Vagy az nem indokolt, hogy az első meccsen csak kiegészítő ember volt, vagy az nem, hogy ő lett a csapatkapitány.) Nagyon masszív csapat volt a dán, de ebből a csoportból nekik még kemény falat volt a továbbjutás. A portugálok viszont egyre jobb játékkal az Eb egyik esélyesévé válhatnak.
2012. 06. 22. (XVI/25)
