Párizs nemcsak a salakpályás tenisz fővárosa, hanem a divat, a művészet, a szórakozás egyik meghatározó helyszíne is. A világ négy legjelentősebb városának egyikeként harmincmillió turistával a legnépszerűbb úti célnak számít. A Szajna a harminchét hídjával, a Montmartre vagy a Diadalív mellett kiemelkedő látványosság az Eiffel-torony. A hangulatot felejthetetlenné teszik a kávézók keskeny járdára kitett asztalkái, a széles sugárutak, parkok, múzeumok, a földalatti hálózat, vagy az egész várost behálózó kerékpárkölcsönzők. A sok-sok kerékpáros és utcai futó mellett jól mutatja a franciák sportszeretetét az is, ahogy tízezrével özönlenek a teniszstadion felé. A jegyek 90 százalékban elővételben elkelnek, ám a nepperek sorfalai között aznap is bőséggel lehet jegyhez jutni - 200 és 300 euró közötti összegért, attól függően, hogy honnan akarjuk figyelni a száguldó labdákat. Ez itt nemcsak egy sport, hanem egyben egy társadalmi esemény is. Bizonyos embereknek „kötelező" a megjelenés. Akiknek pedig csak sétálójegyre futja, a nagyméretű kivetítőkön keresztül követhetik az eseményeket, eredményeket, de mégis ott vannak és részesei a hangulatnak és az elképesztő nyüzsgésnek.
Az igazi hangulat azért a két stadionban érezhető leginkább, ami csak fokozódik, ha a pályán hazai játékos üti a labdát. Kezdetben voltak is szép számmal, 17 úr és 11 hölgy, de érthetően a mezőnnyel együtt ők is fogytak, néha gyorsabban is, mint ahogy szerették volna. A legjobbjuk, JW. Tsonga a negyeddöntőig jutott.
Idén a korai - első fordulós - búcsúra átlagosnál is több híres-neves teniszező kényszerült rá. Hewitt, Ferrero, Roddick, Venus Williams, vagy a nézők kedvencének számító Ivanovics és Serena Williams is. A tizenháromszoros GS győztes Serenának ez volt a 47. GS startja, és az első alkalom, hogy az első körben volt kénytelen vesztesként elhagyni a pályát. Drámája talán az egész verseny legemlékezetesebb eseménye lett: az örök ígéret francia Razzano (111.) fordulatos mérkőzésen múlta fölül. Este 7 óra után - amikor csak lézengeni szoktak a stadionban - a 15 ezer francia őrjöngött, érthetően. Razzano a következő körben búcsúzott, de megalkotta élete fő művét.
2012. 06. 08. (XVI/23)
