2005-ben, amikor Nagy-Britannia megnyerte a rendezés jogát, még „csak" 2,37 milliárd fontot szántak a játékokra, ez később 3,3, majd 10,4 milliárdra emelkedett, de nem hivatalos források szerint ennél jóval mélyebben kellett a brit adófizetőknek a zsebükbe nyúlniuk. A Sky Sports becslése szerint 24 milliárd fontot költöttek a britek a 17 napig tartó csillogásra.
A pénz nagy részét a felépített létesítmények vitték el - csak az Olimpiai Stadion majdnem egymilliárd fontba került -, de a megerősített biztonsági intézkedések is jelentős tételt képviseltek. Az Olimpiai Park összességében 1,822 milliárd fontot kóstált, amelybe az objektumokon kívül a takarítás, az utak vagy épp az elektromos hálózat kiépítése is beletartozik. Hozzá kell tenni, hogy a kelet-londoni városrészt így is, úgy is rendbe kellett volna hozni, a megépült intézmények továbbműködtetésére pedig néhány esetben máris van jelentkező (így az Olimpiai Stadionban fantáziát lát a West Ham futballcsapata is). A költségvetést jelentősen nem dobta ugyan meg, magyar szemmel mégis megdöbbentő adat, hogy az olimpiai megnyitóünnepségre 27 millió fontot, vagyis mintegy 10 milliárd forintot költöttek a szervezők.
Az egyik vezető londoni gazdaságelemző intézet, a Centre for Economics and Business Research közgazdászai szerint hosszú távon nettó gazdasági előnnyel jár majd az olimpia. Még akkor is, ha a várakozások nem minden tekintetben teljesültek. A turisták „féltek" a játékok idején meglátogatni a világvárost, amely így szinte kiürült. Ezt tetézte az az egymilliárd fontra becsült termelési veszteség, amelyet a munkahelyükön az olimpiai rendezvények miatt meg nem jelenő alkalmazottak, illetve az olimpia elől szabadságra távozók kiesése okozott.
2012. 08. 17. (XVI/33)
