Lapzártánkig még sok minden változhat, egy azonban biztosan nem fog: kedd este óta Michael Phelps, az amerikaiak úszósztárja az újkori olimpiák legeredményesebb olimpikonja lett, miután 200 méter pillangón ezüstérmet szerzett, majd a 4×200-as gyorsváltó tagjaként aranyat. Miután a 27 éves versenyző a 4×100-as gyorsváltóval már bezsebelt Londonban egy ezüstöt is, övé minden idők legtöbb olimpiai érme. 19 medálja közül 15 arany, 2 ezüst és 2 bronz, ami káprázatos teljesítmény. A korábbi rekorder egy szovjet tornász, bizonyos Larissza Latinyina volt, aki 1956 és 1964 között 18 érmet gyűjtött össze (9/5/4).
S ha már úszás, akkor meg kell említeni az amerikai csapatot, amely az első három napon minden számban a dobogón végzett. Sajnos számunkra meglehetősen döcögősen kezdődött a program az Aquatic Centre-ben. Cseh László, aki Pekingből három ezüstöt is elhozott, óriásit betlizett. A 400 méteres vegyes úszásban eltaktikázta magát, addig spórolt az erejével, míg végül az elődöntőben csak 9. helyen ért célba, így a döntőbe sem jutott be. A 200 méter pillangóban szintén az elődöntő volt számára a végállomás, ahol a pécsi Biczó Bence is lehagyta, sőt Bence épphogy csak lecsúszott a döntőről. Nem csoda, hogy Cseh Laci – idézhetetlen kifejezése mellett – nagyon keserűen csak annyit mondott: „A karom nem működött, életem legrosszabb versenye volt. Lehet, hogy megérdemlem…” Érdekes, hogy Csehnek eddig egyik olimpiája sem sikerült igazán: Athén előtt a lábfeje tört el (1 bronz), Pekingben pedig az asztmája jött ki (3 ezüst). Lapzártánk idején viszont klasszis úszónk, úgy tűnt, kezd egyenesbe jönni: a második legjobb idővel jutott a 200 méter vegyes döntőjébe.
Egyértelműen kijött a tempó azonban Gyurta Dánielnek, aki a 200 méter mellúszásban 16 év után szerzett olimpiai aranyat Magyarországnak. Ezzel az Athénban 15 éves „csodagyerekként” debütáló Gyurta felért a csúcsra.
Bravúr kell
Hatalmas csalódásként kellett megélnünk, hogy az utóbbi három olimpián győzelmet arató férfi vízilabda válogatott, amely az elmúlt tizenkét évben összesen két vereséget szerzett az olimpián, most ugyanezt két nap alatt megismételte. Mármint a két vereséget. A szerbek győzelme nem, a mutatott játék azonban már sokkoló volt. Mindezt a Montenegró elleni 10:11 tette még fájdalmasabbá. Főleg azért, mert ahogy Kemény Dénes szövetségi kapitány fogalmazott: „Az a baj, hogy ez a meccs meglehetett volna.” Még lehet javítani, és a rossz rajt ellenére bármi megtörténhet, viszont többet már nem lehet hibázni. Női csapatunk is vereséggel kezdett, ez azonban egészen más volt. Korábban az USA rendszeresen jól elpáholta a mieinket, ezúttal azonban egy rendkívül szoros és izgalmas mérkőzésen éppen csak nyerni tudtak. A 14:13 arányban elveszített mérkőzés nagy erőt adhatott a magyar lányoknak, akik nem is titkolják, hogy meg szeretnék nyerni az olimpiát. A kínaiakkal szemben meg is nyerték mérkőzésüket 11:10 arányban.
Csapatsportoknál maradva óriási meglepetésre a végső győzelemre is esélyes spanyol férfi labdarúgó-válogatott mindkét mérkőzését 1:0 arányban elveszítette Japán, illetve Honduras ellenében, így már biztosan nem vihetnek haza aranyérmet az Iniestáékat követő generáció tagjai. A brit csapat, amelyet csak erre az olimpiára verbuváltak össze, egyelőre ha döcögősen is, de vette az akadályokat.
Kézilabdában is menetelnek az esélyesek. A Mocsai Lajos vezette férficsapat egy rendkívül nehéz csoportból próbál továbbjutni. Az Európa-bajnok dánok ellen majdnem sikerült a bravúr, de végül kétgólos vereség lett a vége, ám a játék annál szívet melengetőbb volt. Sőt, az Ázsia-bajnok Dél-Korea ellen már a győzelem is összejött a mieinknek, akiket rengeteg magyar buzdít a helyszínen is. Most sajnálhatjuk csak igazán, hogy a világ élvonalába tartozó női válogatottunk egy balul sikerült selejtező miatt nem csillogtathatja meg a tudását ezen az olimpián.
2012. 08. 03. (XVI/31)
