A kezdetek kezdetén nem szórakozás céljából, hanem a „havon járás” felgyorsításáért alkalmazták. Az első feltalálók Törökország észak-keleti hegyvidékén éltek, ahol még a közelmúltban is használtak nagyméretű falapokat, melyeken állva, csúszva közlekedtek a falvak között. Ám az első ilyen sporttevékenységre fejlesztett céleszköz és a törökök közlekedési eszköze között vélhetően nincs sok összefüggés. Az első snowboardkezdemény, amit szórakozásra használtak, Toni Lenhardt nevéhez fűződik, és pontosan nem tudjuk, honnan merítette az ötletet. Az eszköz egy álló szánkóra hasonlított leginkább, amit monogleiternek nevezett el. Ebben az időben a síelés már fénykorát élte, és a pályák forgatagában Lenhardt ügyesen fel tudta hívni a monogleiterére a figyelmet. Addig népszerűsítette, míg 1914-ben meg is rendezték az első világbajnokságot Ausztriában. Ennek ellenére nem őt tartják a snowboard „atyjának”.
A második feltaláló (akit az elsőnek mondanak) Sherman Poppen. Ő ötven évvel később szabadalmaztatta a snurfert, úgy, hogy Lenhardtról vélhetően nem volt tudomása. Az amerikai Poppen – aki egyébként vegyészmérnök volt – 11 éves lányával szánkózott, mikor a szánkóra felállva csúszott le a lejtőn. A lelkes apuka otthon összekötött két sílécet, és az orrára egy kötelet erősített kapaszkodónak. A csúszó alkalmatosságot Poppen felesége nevezte el „snurfernek”. A snurfer szinte azonnal népszerű lett lánya baráti körében, majd hamarosan a környék összes gyereke szeretett volna egyet. Poppen kisipari módszerekkel elkezdte ugyan gyártani, de nem bírván a rohamot, inkább licenszelte a gyártást egy nagyobb cégnek. Ez még nem rendelkezett kötéssel, de az első tíz évben így is megközelítőleg egymillió darabot adtak el belőle. A gyártók, hogy életben tartsák a snurfert, folyamatosan fejlesztettek, így a hetvenes években elkészült az első fémkötésű deszka. A következő években a szörfdeszkáktól átvett üvegszövet-borítással kísérleteztek. Áttértek erre a technológiára, és az országos médiában megjelenő cikkek hatására a snowboard elindult a népszerűség útján.
Az első Snowsurfing Nemzeti Bajnokságot az amerikai Vermontban rendezték 1982-ben, amely műlesiklásból és lesiklásból állt. Ez lett a hardbooter, a keménybakancsosok új sportja. Az a szakág, amely magában foglalja az inkább csak a versenyzők által űzött „alpin” snowboardozást és a free carvinget. Ez az irány őrzi a sportág eredeti esszenciáját, a lesiklás sebességének élvezetét, a technikai tökéletességet és a deszka minden rezdülése feletti kontrollt. Mindemellett ennek a deszkatípusnak a fejlődéséből profitált a legtöbbet a síelés, hiszen a mára már hétköznapi, de nagyon fontos újításokat, mint például a fordulást elősegítő íveket a deszkák és lécek oldalán, a snowboardosok fejlesztették ki.
2012. 12. 14. (XVI/50)
