„Angol–magyar döntő lesz az Eb-n. Már csak az a kérdés, hogy az angolok hogyan jutnak el odáig” – a magyar győzelem kapcsán született legújabb pesti vicc éppen olyan jól mutatja a néha a teljesen érthető, bár a válogatott előtt álló erőpróbák alapján talán már túlzottnak tűnő hazai lelkesedést, mint az, hogy a győzelem után a fővárosban gyakorlatilag megbénult a körút forgalma az ünneplés miatt. A túlzás nélkül össznemzeti lelkesedésen az sem változtat, hogy akadtak közszereplők, akik egészen odáig mentek, hogy a magyarok vereségét kívánták az Eb-n, hogy ezzel úgymond Orbán Viktor helyzetét tegyék nehezebbé.
A sokat emlegetett stadionépítéseknek – egyelőre – maximum közvetett hatása van a válogatott látványos feljavulására – utóbbi leginkább a német szakértelemnek és precizitásnak, illetve az ezt képviselő volt és jelenlegi szövetségi kapitányoknak, Dárdai Pálnak és Bernd Storcknak köszönhető. Miközben ugyanis a hazai bajnokság színvonala még mindig nem kevés kívánnivalót hagy maga után (például a nemzetközi kupaszereplések továbbra is látótávolságon kívül vannak), a válogatottat kvázi klubcsapatként kezelő és felkészítő szakemberek a – többnyire az NB I-ből és a német csapatok kispadjáról érkező – játékosokat kiválóan fel tudták gyorsítani, meg tudták erősíteni és össze tudták rakni.
Az európai futballszakma elitjéhez tartozó stáb a magyarok komoly lemaradását igyekszik pótolni többek között azzal, hogy a digitális technika vívmányait alkalmazva gyakorlatilag tudományos alapon foglalkozik a játékosokkal – egészen a személyre szabott étkezésig és regenerációig. De nemcsak a fizikai felkészítésről van szó, hanem a lelki kondicionálásról is. Ahogy Storck mondta egy interjúban: sikerült felébreszteni az alvó óriást. A mindig kimérten nyilatkozó szakember ezt nem nagyképűségből mondta: az osztrákok ellen egy magabiztos, nagy kedvvel játszó magyar válogatott lépett pályára. Ilyen szempontból Szalai Ádám gólja akár szimbolikusnak is tekinthető: a magyar edzőket korábban keményen kritizáló, ugyanakkor a válogatottban hosszú ideje gólképtelen csatár egy okos magyar támadás után ösztönösen lőtte a hálóba a labdát (ahogy mondta: Kleinheisler passza után nála „filmszakadás” volt).