Az ókori olimpiai játékok kialakulásáról kevés forrással rendelkezünk. Az első írásos feljegyzés az olimpiáról Kr. e. 776-ból származik, amely tartalmazza az akkori győztesek neveit. Nem tudjuk, hogy mikor szervezték az első olimpiát, de megegyezéses alapon ez az időpont számít az antik görög sportmozgalom születési évének. Habár az eredete homályos, pár dolgot mégis tudhatunk az eredeti sportversenyekről. Az olimpia szülővárosa Olümpia, ahol Pheidiasz Zeusz-szobra állt. A négyévente megrendezett hatnapos sportversenyeket a fent említett vallási szertartások és lakomák kísérték, amelyek fénypontja a győztesek hatodik napon történt megkoszorúzása volt. Olimpiát kizárólag békeidőben lehetett megrendezni – ezért előfordult, hogy a játékok megszervezésének és lebonyolításának érdekében a városállamok békét kötöttek egymással.
A versenyeken sportolóként kizárólag szabad görög férfiak és fiúk vehettek részt, nők és rabszolgák esetleg nézőként, a házas asszonyok pedig még nézőként sem. A versenyzőknek a játékok előtt egyhónapos „edzőtáborban” kellett részt venniük, amely során kiderült, hogy valóban alkalmasak-e az olimpiára. A későn érkezőket automatikusan kizárták a versenyből, illetve azokat is, akiket felkészületlennek találtak az edzések során. A játékokra csak a kisportolt testű férfiakat tartották méltónak.
A szabálytalanságokat, korrupciót, továbbá a szándékos testi sértést mélységesen elítélték és szigorúan büntették: ha valakit rajtakaptak, az illetőnek pénzbüntetést kellett fizetnie, amiből Zeusz-szobrokat öntöttek. Ezekre rávésték a versenyző nevét, és azt, hogy miért büntették őket. A szégyentáblákat a szobrokkal a stadion bejáratánál helyezték el. Egy-egy ilyen szabálytalanság évtizedekig szégyent hozott a sportolóra, családjára és városállamára.
2016. 08. 19. (XX/33)
