Történelmet írt a Magyar Tenisz Szövetség azzal, hogy igazi ATP-tornát hozott Magyarországra, Budapestre. A wimbledoni páros bajnok Taróczy Balázs által szervezett Tennis Classics piciny csemegéi, valamint Davis-kupa csapatunk hősies találkozói jó alkalmak voltak arra, hogy ne felejtsük el azt, hogyan is néz ki a mai tenisz, azonban a teniszverseny éles küzdelmeit nem válthatták ki. A versenytenisz, ahogyan azt a legjobbak teszik, más műfaj, ezt most láthatjuk. Valóságosan, élőben, és nem a képernyő zsugorított másolatában, hanem az eredetiben.
Már a 32-es főtáblára jutásért szombaton olyan küzdelmet láthatott a nagyérdemű, mintha az a döntőbe jutásért zajlott volna. Azonban illik szót ejteni azokról, akik sokat tettek azért, hogy ez megvalósulhasson. Dr. Szűcs Lajos elnök és Richter Attila főtitkár előbb álmodott, majd megvalósított. Leírva másfél sor, de a valóságban öt-hat év elkötelezett, falakat ledöntő áldozatos, küzdelmes munkája, valamint néhány kedvező körülmény kiváló kezelése. Itt szükséges megemlíteni Ion Tiriac jégkorongozó, teniszező üzletembert, aki nem mellesleg a legjobb anyagi helyzetben lévő román férfiú a maga szerény 2,3 milliárd dollárjával. Röviden ő, mint az ATP-tornák egyik tulajdonosa, főszervezője – aki egyébként bírja az angol, német, francia, olasz, spanyol és magyar nyelvet – Nastaséval párosban Roland Garrost is nyert, és nem lényegtelen, hogy kedvel minket. Jelentős részben neki köszönhető, hogy ez esetben nem Bukarest, hanem Budapest Kelet-Európa teniszfővárosa.
Szükséges szólni azokról, akik végül is a főszereplői az „előadásnak”.
2017. 04.28. (XXI/17)
