A nyilatkozat egy bizonyos francia labdarúgó-edzőtől, Arsene Wengertől származik. Wenger annak apropóján szólalt meg, hogy 22 év edzői munka után távozik Angliából. Távozása egy régi világ eltűnésének is a jelképe lehet egyúttal, amely képet a nyilatkozata csak még erőteljesebben alátámaszt.
Wenger szerint az európai labdarúgás világa alapvetően és gyorsan változik majd a következő években egy új, úgynevezett „elitliga” bevezetésével. A Nemzetközi és Európai Labdarúgó Szövetség (FIFA, UEFA) köreiben is bennfentes edző utalást tett arra, hogy az elitligával a labdarúgás úgymond hagyományos közegei, a nemzeti bajnokságok is gyorsan marginalizálódnának. Az elitligában a legismertebb angol, spanyol, német stb. klubok játszhatnának, az átszervezés indoka pedig – legalábbis elsőre – triviálisnak tűnik: ezek a klubok kiemelkedően a legjobbak, a legismertebbek és világszerte százmilliókat ültetnek a képernyők elé. Ráadásul valójában már most is amolyan világválogatottként működnek, egyre jobban elszakadva a nemzeti keretektől. (Erre csak egy kiragadott példa az „újgazdag” Manchester City, amelynek idei 27 fős keretében mindössze 7 angol szerepel, egyebek mellett chilei, német, belga, elefántcsontparti, spanyol stb. nemzetiségű játékosokkal.)
Az átszervezés erősödő, további hajtóereje a sport rohamos kommercializálódása. Vagyis, hogy a világpiac megnyílásával a sportklubok és márkák, sztársportolók nevével az egyszeri ember számára felfoghatatlan pénzek váltak felhajthatóvá a közvetítési és reklámjogokból, mez-eladásokból. Ezekből az összegekből pedig a legnagyobb klubok a jelenleginél is kizárólagosabban akarnak részesedni. „Miért osztozzunk a pénzen, ha ti senkit nem érdekeltek?” – tette fel a nagy klubok szempontjából logikus kérdést Wenger a kisebbek irányába.
2018. 05.18. (XXII/20)
