Genfi-tó partján 1980-ban tenisztorna indult útjára, amit a Sturdza Bank tulajdonosa szponzorált már akkor, és teszi ezt a mai napig is. Az erős mezőnyben az első versenyt egy kitűnő magyar teniszező nyerte meg, a későbbi wimbledoni bajnokunk, Taróczy Balázs. Balázs az ez évi verseny első napján figyelmeztette a bankvezér barátját, hogy esély van arra, hogy vasárnap ismét egy mokány képű magyarnak kell a trófeát átadnia. Igaza lett. Fucsovics Márton az első versenyt megnyerő Taróczy után 38 évvel, egy impozáns üveggúlát emelhetett a feje fölé. Eddigi teniszkarrierje során, meglehetősen kanyargós ösvényeket bejárva – még éppen időben – megnyerte élete első ATP-tornáját.
Annak kapcsán, hogy Fucsovics Márton Svájcban a Genfi-tó partján briliáns játékkal ATP-tornát nyert, gyermekkoromnak egy örökre emlékezetes film jutott eszembe: Ha a világon mindenki ilyen volna. A történetben az óceán közepén egy hajón egy gyerek kerül életveszélybe. Az életben maradásához huszonnégy órán belül speciális gyógyszerhez szükséges hozzájutnia. A hajó rádiósa vészjelzéseket ad le, és a jeleket a világ túlsó felén egy amatőr rádiós észleli. A világ számtalan pontján sok-sok ember fog össze, hogy a gyógyszer időben megérkezzen.
Fucsovics Mártonnak, aki 2010-ben junior wimbledoni bajnok volt, majd akinek nem sokkal később az éjszakái néha hosszabbra nyúltak a nappalnál, ahhoz, hogy 26 évesen ATP-tornagyőztes legyen, sok-sok hazánkfiának volt szükséges összefognia. Az óceán közepén a gyerek életben maradt, és a mi Marcink ezzel a győzelemmel életben tartotta a reményét annak, hogy képes lesz bejárni azt az utat, ami neki elrendeltetett.
2018. 06.01. (XXII/22)
