hetilap

Azoknak, akik első gyermeküket várják, és nemigen forgolódtak babák körül, meglehetősen szokatlan lehet az új családtaggal eltöltött első pár hónap. A lelkiismeretes készülődés ellenére is könnyen a bizonytalanság és az alkalmatlanság érzésének csapdájába kerülhet az újdonsült anyuka. Tapasztalata még nincs, akiknek pedig a környezetében van, sokszor homlokegyenest ellenkező tanácsokkal állnak elő. A szakkönyvekből is az tűnik ki, hogy az alapkérdésekkel kapcsolatos vélemények ötévente váltják egymást. Háton feküdjön a kisbaba vagy hason? Kapjon-e cumit vagy sem? Hagyjuk-e, hogy éjszaka is kedvére egyen, vagy minél hamarabb szoktassuk le erről? Minden irányzat nagyon meggyőzőnek tűnik, olykor életveszélyesnek tüntetve fel bármely más lehetőséget. Nem csoda, ha a szülő megszeppenve keresi a helyes megoldást, hiszen úgy érzi: ha nem jól dönt, visszafordíthatatlan kárt okozhat csemetéjének. Maga a legilletékesebb ritkán nyilatkozik egyértelműen és érthetően, titokzatosan heverészik kiságyában, és tartózkodó a sorsfordító döntésekkel kapcsolatosan. Anyja néha kiszolgáltatottabbnak érezheti magát, mint ő, akit éppen kiszolgáltatottsága miatt vesz körül ez a sok óvintézkedés. A feszültség idővel oldódik, az első gyermek által megedzett szülők a másodikat már nagyobb önbizalommal várják. A roppant jelentőségűnek tűnő kérdések kezdenek a helyükre kerülni, idő sem igen marad problémázni, sokszor éppen az első gyermek lábatlankodása miatt, aki szintén időt, energiát, odafigyelést igényel. (Többgyermekes szülők között divatos példázat ezt a folyamatot így írja le: "Az elsőszülött cumiját gondos sterilizálás illeti meg, a másodiknál már a lemosás is megteszi, a harmadikét az anyuka lenyalja, a negyedikét, ha lepotyog, már csak a kutya nyalja le".) Végülis, ha korábban nem is, a feszült időszak egy év alatt csak elmúlik, de mennyivel könnyebb lenne, ha már közben is felül tudnánk emelkedni ezeken a problémákon, bizonyos távlatból szemlélni az egészet, és egyszerűen kinevetni aggódásainkat! Hiszen a legtöbb babával szerencsére nincs nagyobb gond, csak a szokásos, eleinte mégis megszokhatatlannak tűnő hétköznapi teendők. Ebben a pár hónapban többre megyünk némi humorral, mint görcsös aggodalommal, és könnyebben visz-szazökkenünk abba a valóban örömteli állapotba, amit akkor éreztünk, mikor még csak álmodoztunk a babáról, vagy amikor először láttuk meg őt a szülőszobában. Talán segít mindebben az a humoros kiadvány, amely nemrég jelent meg "A kisbaba működése" címmel. A szerző, Martin Baxendale célja láthatóan semmi más, csak a nevettetés. Nincs különösebben magvas üzenete, praktikus ismeretekkel sem szolgál, illetve éppen ezeket figurázza ki. A vékony fekete-fehér füzet egy autó vagy egy mosógép kezelési útmutatóját utánozza, sok apró magyarázó ábrával tarkítva. Megtudhatjuk belőle, hogy kisbabánk a legkorszer?bb technológiával készült, számtalan praktikus és szórakoztató funkcióval rendelkezik, kompakt lemezek lejátszására mindazonáltal nem alkalmas, automatikus ébresztő funkciója viszont a beépített szolgáltatások közé tartozik. Ezt azonban sem átállítani, se kikapcsolni nem lehet. Ajánlott karbantartó készletéhez tartozik a több fokozatban kapható babaolaj, a végtermékfelfogó tartály és a strapabíró bankszámla. Elérhető legnagyobb sebessége mászó üzemmódban 0,8 km/h, totyogóban, hátsóvégtag-meghajtással azonban a 2,5 km/h-t is meghaladhatja. A gépezet-ötleten alapuló poénsorozat segít kinevetni – na nem a kisbabát, hanem az érkezésével támadt – szokatlan szituációkat. Aki pedig már túl van ezeken a megpróbáltatásokon, még nagyobbakat tud derülni a könyvön. A múlt hónapban a Libri könyvesbolt-hálózat sikerlistájának első helyén ez a könyv állt – ebben valószínűleg az árának is szerepe volt. Jó ajándékötlet lehet a virág vagy gyümölcs mellé újdonsült kismamák számára.Martin Baxendale: A kisbaba működése Animus Kiadó 1998 31 oldal, 298 Ft