Mammut1 és Mammut2 Fotó: ÉpítészFórum
Egy kissé vérpadszer? emelvényen például nőket sminkelnek. Arcok a köznép felé fordítva, a vakolás hosszú folyamata így izgalmas meccs a profi show(wo)man közvetítésében, ki a málé bámészkodókat nyereménylázba rántaná ("
akkor még egy parfümmárkát kérnék felsorolni").
Ám a nép óvatos. Szemrevételez. Ha már itt van, kíváncsi, miben is tárgyiasult az a sok milliárdnyi befektetés. Kering az új falak mentén szintről szintre, közben érzékei megtelnek fűszeres étel- és fanyar parfümillatokkal. Utóbbi főként erős.
A furmányos látogató persze átlát a körítésen. Tetszik például a kétszintes könyvpalotában a sok internetmasina, ám az innét lépésnyire árválkodó híres erdélyi költőhöz nem siet kötetet dedikáltatni. Felkapja fejét az új mozitermek bevezető áraira, de cicceg magában, mert az akció bizony csupa kifutó filmre szól.
És akkor, sodródás közben, a mozgólépcsőn
ráérez valamire, ami talán – és itt izgatottan nyel nagyot – kulcsa az egész mechanizmusnak. E házban ugyanis előre eltökélten: vágyakat keltenek. Ha jól megnézzük, a sok színes bolt nem a keresletre reagál, hanem luxusdizájnjával önmaga támaszt kielégítendő igényeket. Ráadásul a város stabilan legrondább teréről csak pár lépésbe kerül átlendülni e mesevilágba. Melynek főkapujánál stilizált kőtáblákon rovásírás köszönt csodaszarvas vésetekkel, és ahol az ötvenhatosok kopjafái is új díszháttért kaptak.
Valami új nőtt itt tehát, kevéssel az ember klónozása előtt: a nyersnek mondott kereskedőtőke és némely magyar szakramentumok közös helyrajzi szám alatt fogyaszthatók
(Pálfy Gyula)
2001. 10. 05. (V/40)
