"Ámos jelenései" – ahogy a kiállítás címe is utal rá – apokaliptikusak: angyalok, órák, áldozati tüzek, mennybe vezető létrák motívumai bibliai szimbólumrendszerré alakulva jelennek meg képein. Kifejezésrendszere nem köthető sem történelmi, sem művészettörténeti korhoz – szögezi le Kőbányai János a kiállítás ismertetőjében. Ámos maga "asszociatív expresszionizmus"-ként beszél művészetéről. Rajzai nem képmások, inkább képben elbeszélt próféciák – vagy legalábbis a "Könyv" ihlette asszociációk. "Az emlékeknek a kivetítései érdekelnek. Olyan érzéseknek a közvetítését szeretném, amelyek az enyémek csak és mégis örök emberiek" – vallja naplójában. A nagykállói születés? festő először Budapesten ismerkedett meg az izmusokkal. Később feleségével, Anna Margit festőművésszel együtt volt alkalma Párizsban személyesen is találkozni Chagallal, aki elismerte és biztatta a fiatal magyar művészházaspárt.
Csak később tudatosult benne, hogy Párizsban a legnagyobb hatást mégis – Chagall barátságán túl – leginkább Picasso kereteket szétfeszítő belső elégedetlensége tette rá. A teljesen figurátlan absztrakciónál nem tudott megmaradni, és visszaért a természetben látható picassósan átformált és kifejezett motívumokhoz.
A 36 évet élt festő az ukrajnai munkaszolgálatának éveiben is szorgalmasan alkotott. Radnóti Bori noteszének ámosi "változata", a 101 lapos Szolnoki Vázlatkönyv egyike a holokausztot legmélyebben és leghitelesebben ábrázoló dokumentumoknak.
2001. 10. 19. (V/42)
