Halkan szólj (1972)
Váli mindent elbeszél, de nem képeket, hanem színeket és érzeteket ad. Témaválasztásában súlyozottan szűkszavú, de sorozatainak egy-egy darabján mégis világokat idéz elénk, a történelem tengelyét vagy a hétköznapok emberének örömeit, vívódásait. "Belém vagyok gabalyodva" – mondja, ha kérdezik, miért fest már több mint tíz éve szótlan műterembelsőt, mely olykor zord börtön, máskor fényben fürdő színözön. Bár "szellemi renyheségére" gyanakszik leginkább, mégis intenzív szín-intellektusa inspiratív jelleggel bír. A műterem hol tágas, hol sötét, hol fekete-fehér vagy éppen zöld, olykor berendezett, olykor üres, máskor pedig csak "alig" az, aminek látszik. A tágasság, a fény, a szín a meghatározó, s a műtermekben mégis laknak, a m? személytelenül is személyes.
A gyűjtemény másik csokra az 1984-ben megkezdett zsidó temetősorozat. Itt már nemcsak személyek találkoznak, nemcsak személyes világok, hanem konkrét korszakok és civilizációk is összecsapnak egymással. Pedig mindenütt csak sír, sírok, sírnak. Kristályvilágok, ártatlan szentek, megtépázott, viharvert kert, a történelem.
A temetőket Válinál absztrakt korszak előzi meg. Már itt is a színek a beszédesek, pszichologizáló képein hol az állandóság (Mindig ugyanott), hol a reggel és a hajnal bizonytalan átmenete dereng fel. Pont azt érezzük, amit elmond: nem reggel ez még, inkább hajnal. A megsérthetőség teljes lehetősége erőteljes piros-sárgába zárt Halkan szólj. De az is megesik, hogy a formák ritmusával operál, a határozatlanság múlékony dinamizmusa himbálódzik, nem tudni még: felé éppen, vagy inkább tőle.
Az eredetileg belsőépítész Váli hűséges önmagához, nem engedi ki az országból képeit, sőt, ha elveszett egy is, hát felkutatja mondván: ez közügy. Ráadásul, az interneten minden megtalálható róla, ami tőle, vagy neki: "egy Váli teremtette Váli", egy naprakész m?alkotás.
A tárlat megtekinthető október 9-ig az Ernst Múzeumban K–V: 11–19-ig (Bp., Nagymező u. 8., Tel.: 341-4355). Internetcím: www.vali.c3.hu
2002. 10. 04. (VI/40)
