Jelenet a filmből
Ezen a héten kezdik vetíteni a magyar mozikban Alberto Negrin olasz rendező Perlasca – Egy igaz ember története cím? játékfilmjét. A magyar-olasz koprodukcióban készült filmet 2001-ben, közel tíz hétig forgatták javarészt budapesti helyszíneken. A címszerep Luca Zingaretti parádés alakítása, a főbb szerepeket Cserhalmi György, Matilda May, Stohl András, Szacsvay László, Tordy Géza, Rudolf Péter, Bezerédi Zoltán, Spáh Károly alakítják. A film megtörtént eseményre épít, a címszereplő valóságos személy, akinek kilétét közel fél évszázadon keresztül homály fedte. "Ez a film egyszerűen azért fontos, mert nagyon sok embernek fogalma sincs arról, hogy mi történt és hogyan – nyilatkozta kérdésünkre Alberto Negrin rendező. – Persze sajnos nem hiszem, hogy egy fasiszta kevésbé lesz fasiszta a film hatására. Egyrészt egy történelmi szituációt szerettem volna bemutatni, másrészt egy személyt, aki emberként viselkedett egy embertelen korszakban." A forgatókönyv megírásába rendkívül sok szakembert, történészt vontak be. Forrásmunkának használták Enrico Deaglio A jótett egyszerűsége cím? könyvét is. Az eredmény mégsem egy dokumentumfilm, hanem egy történelmileg hiteles játékfilm lett – hisz a karakterekkel való játék maga a filmkészítés, vallja Negrin. Az alkotást remélhetőleg a televíziók is nemsokára műsorukra tűzik.
Luca Zingaretti a címszerepben rendkívül jól érezte magát. Kérdésünkre, hogy mi ragadta meg őt leginkább Perlasca személyében, így válaszolt: "Fantasztikus az a szabadság, amit ő képviselt, hogy képes volt a félelemmel szemben a lelkiismeretére hallgatni. S miután hazaszökött Magyarországról, csupán szűk családjának és baráti körének mesélt arról a több mint ötezer magyar zsidóról, akiket ő mentett meg a lágerektől, a haláltól. Sajnos, ez a fajta filozófia – a csendben végrehajtott jótettek – ritka a mai világban." Cserhalmi György Bleiber német százados szerepében rendkívül hiteles alakítást nyújt. Rudolf Péter szerint, aki egy zsidó édesapát játszott, "ennek a korszaknak az egyik nehéz kérdése az volt, hogy nem tudhatta az ember, hogy a cselekedeteinek milyen belátható következményei lehetnek. Nem lehetett pontosan tudni, hogy igazak-e a koncentrációs táborokról a hírek vagy sem. Nehéz kérdés, de mint az impresszionistákat is messzebbről lehet nézni, ezt a kérdést is hasonlóképpen. Azóta is mindenki azt boncolgatja, hogy miként lehetett, hogy annyi embert elvittek, hogy lehet, hogy nem szaladtak el, hogy nem lázadtak fel. Ebben az enyhe tébolyban, amiben élünk, a művészi teljesítményeknek morális kérdéseket kell felvetniük, s ebben a film nem szenved hiányt."
2004. 10. 08. (VIII/41)
