Fehér Anna
A tizenharmadik előadását maga mögött tudó Nóra Háda János-rendezte változata nem törekszik mesterkélt modernségre. Végvári Zsófia jelmezei és díszletei korhűek, a Bánffy György és Fehér Anna nevével fémjelzett szereposztásban egy kicsiszolt darabot láthatunk, amelyet a mély érzelmek humort sem nélkülöző kifejezése jellemez. A kalitkájából kitörni készülő Ibsen-nőalak "babaháztörténete" a stúdió családias környezetében bontakozik ki igazán: a nézők mintha maguk is a darab egyetlen helyszínén, a polgári nappaliban ülnének. Az álarcok a darab végére lehullanak; a "velejéig romlott gazember" jóváteszi viselt dolgait, a kettétört sorsok összeforrnak. Viszont a feddhetetlenekről kiderül, hogy semmivel sem makulátlanabbak másoknál, és végül az jár pórul, aki nem néz a dolgok mélyére, csak önmaga és a látszat érdekli, előítéleteinek kliséiből kitörni nem tud, és nem is akar.
Mint Ibsen darabjaiban általában, a feszültségek múltbéli eseményekből származnak. Az igazi ellentét azonban a látszat és a valóság, a képmutató hazugságok és az igazság keresése között feszül, amit a József Attila Színházban bemutatott változat elgondolkoztatóan ki is bont – a nézők legnagyobb megelégedésére.
2005. 11. 18. (IX/46)
