A jegyzőkönyv közvetlen elődje egy III. Napóleon francia császár ellen írt politikai röpirat volt, melynek címe: Machiavelli és Montesquieu beszélgetése a pokolban. Ezt a munkát használta fel Matvej Golovinszkij fogalmazó, aki a cári titkosrendőrség számára készített hamis tanúvallomásokat, majd lebukását követően Párizsba emigrált. Ott írta meg 1905-ben a jegyzőkönyvet olyan konzervatív orosz politikusok felkérésére, akik II. Miklós halovány reformjait is meg kívánták akadályozni (sikerült). A The Times tudósítója már 1921-ben tételesen megcáfolta a jegyzőkönyv hitelességét, Svájcban 1933–35 között egy bírósági tárgyalás során egyszerűen zagyvaságnak bélyegezték a brosúrát, ám a náciknak szinte bibliájává vált az irat. 1964-ben az Egyesült Államok szenátusa nevezte hamisítványnak a jegyzőkönyvet. Mindezek ellenére a koholmányt a világ minden pontján ismerik, olvassák és elhiszik a mai napig.
A képregényes feldolgozás gyorsan olvashatóvá és könynyen fogyaszthatóvá (fiatalok figyelem!) teszi a könyvet. A háttér-információk megismerésében és megértésben sokat segítenek a hivatkozások és a bibliográfia, az előszót pedig Umberto Eco írta.
2005. 11. 18. (IX/46)
