Fotó: Pajor István
A csúcsforgalom vasárnapi, mintha a Normafánál lennénk egy napsütéses
hétvégén, csak ez a ház hatszorta magasabban van. Öt óra harminc perc, pirkad.
Májusban gyorsan tágul a higany a hőmérőben, és a mai napra tervezett 1450 m
szintkülönbség teljesítéséhez is legkevesebb öt-hat óra szükséges, tehát
célszerű korán indulni.
Az Ortles-Chevedale hegycsoport a sítúrázók paradicsoma. Nagy itt a választék a
3300 méternél is magasabb és a sízők számára is elérhető csúcsokban.
A sítúrázás mondhatni a 21. század sportja. Összetett mozgásrendszere
egybefoglalja a túrázást, a sífutást, a hegymászást, az alpesi sízést a
mélyhósízéssel.
A sítúrázás távol van a zajos, nyüzsgő felvonóktól, sípályáktól. Helyette a
csöndet, a gleccserletöréseket, meredek hegyormokat és a látványos hegycsúcsok
világát nyújtja.
A felszerelés kismértékben eltér az alpesi sízés felszerelésétől, és kiegészül a
felfelé haladáshoz szükséges műszőrmével (fókával), hágóvassal, jégcsákánnyal s
egy jelzőszerkezettel lavina esetére.
A Forni-menedékház látja vendégül május elején a nemzetközi sítúra-találkozó
résztvevőit.
Hat-nyolc országból sokszor több mint százan is ott topognak a hajnali fél
hat-hat órai indulásnál.
A sok éves múltra visszatekintő találkozónak állandó résztvevője egy kis magyar
csapat is. Számunkra a 950 kilométeres út Salzburg, Innsbruck, Landeck, a
szépséges Untergadin-völgy, majd Zernec érintésével a ma is vám-szabad
területnek számító Livigno síparadicsomán keresztül Bormióba vezet.
Az Ortles-Chevedale csoport sok 3000 méter feletti hegycsúcsa és Rifugio Forni
még június közepén is várja a sítúrázókat.
2007. 05. 11. (XI/19)
