A kötet összefoglalja az elmúlt húsz év termését, korszakokra bontva
találhatók benne versek, dalszövegek, novellák vegyesen. A versek, időnként
versdalok, a dalszövegek igazából dalversek, hisz zene nélkül is megállják a
helyüket, a novellák többnyire Celan és Baudelaire költészetéhez hasonlóan a
próza és a vers határán mozognak. A művek témája a mindennapi élet, a
tinédzserek életérzése, a kiüresedett párkapcsolat, a holokauszt, az alvilág, a
megtérés – minden, amiben csak megfordul az ember, vagy ami csak megfordul az
emberben.
Már évekkel ezelőtt is felmerült a könyv kiadása, össze is állt az anyag, de
végül csak ez év júniusára realizálódott. Az olvasóközönség hálás lehet Rugási
Gyulának, aki mindvégig inspirálta Pajort a kiadásra. „Amit Pajor Tamás művel,
az egyedülálló a rapirodalomban – mondja Rugási –, költői értékű, ami manapság
már nem nagyon létezik. Tulajdonképpen a középkori zsidó pijjutköltészet –
egyfajta zsoltárköltészet – modern változata, mely nem akar kitörni a kánonból.
Nem filozófiai magasságokba repít, hanem egész egyszerűen bárki számára érthető.
Bár a kiszólások, gegek eltakarják, de mégiscsak egy szakrális költészet.
Ugyanakkor profetikus és apokaliptikus íze túlmutat a rock and roll és a blues
értékein.”
A kötet valóban nóvum, a szerző pedig egykori underground-közönségének és a
Neurotic-rajongóknak azt üzeni: „
nem tekintve, kinek kéne lennem, az mertem
lenni, aki vagyok.” (F. Sz.)
2007. 06. 08. (XI/23)
