Hét nagy és hat kisebb szigetből álló csoport a Kanári-szigetek:
közigazgatásilag Spanyolországhoz, földrajzilag viszont Afrikához tartoznak.
Természeti és tájépítészeti adottságaikat tekintve rendkívül változatosak, és
még a leginkább látogatott szigeteken is találhatók érintetlen, vadregényes
tájak.
Történelmileg is megállja a helyét az elnevezés: a „szerencse szigete”, ahogy a
római és a görög írók fogalmaztak. A szigetek őslakói a gaunchék voltak,
kultúrájára sok minden hatással lehetett már az ókorban is, amit a feltárt
piramisok is tükröznek. A 14. században megjelentek az első európai hódítók,
akik közül a kasztíliaiak és a portugálok értek ide elsőként. 1936-ban a spanyol
polgárháború idején a szigetek Franco kezében voltak, majd a második világháború
után a szigetcsoport valódi idegenforgalmi paradicsommá vált és 1983-ban
autonómiát kapott.
A Kanári-szigetek harmadik legnagyobb tagját az Afrika partjaitól 210
kilométerre található Gran Canariát „mini kontinensnek” is hívják. A csaknem kör
alakú, lenyűgöző sziget 1532 négyzetkilométeren terül el az Atlanti-óceánban,
közepén az 1950 méteres Pico de las Nieves vulkán magasodik a Tejeda-hegység
legmagasabb tagjaként. A sziget földrajza igen nagy változatosságot mutat:
hegyek, kanyonok, sivatagok, trópusi erdők váltakoznak itt a jelen lévő többféle
éghajlatnak megfelelően. Az európai, afrikai és amerikai növény- és állatvilág
gazdagsága mind-mind felfedezhető.
Gran Canaria nagyon kedvelt üdülőhely, melyet sokan a főváros után csak Las
Palmasként emlegetnek. A színes házakkal teli, bámulatosan szép főváros egyben
Spanyolország egyik legfontosabb kikötője is. Kevesen tudják, hogy Kolumbusz
minden útja előtt heteket töltött itt el. A városban áll a múzeumként működő
Kolumbusz-ház, a sziget első kormányzóinak egykori lakhelye.
Nyolc kilométerre a fővárostól fekszik a Jardin Canario, a „Kanári-kert”, amely
a sziget hihetetlenül gazdag növényvilágát mutatja be, mintegy 500 növényfajjal.
1950-ben alapította Eric Sventenius, egy svéd botanikus.
Míg Teror építészetileg különleges, addig San Augustin nyugodt, kicsi üdülőhely.
Sötét színű, finom homokos, fürdőzésre ideális strandját helyenként változatos
formájú bizarr sziklák határolják, míg távolabbi része kiváló hely szörfözőknek.
Playa del Inglés a sziget legnagyobb nyaralóvárosa: nyüzsgő központja mindennel
bír, ami egy igazi aktív üdüléshez kell. Hosszú, aranyló, finom homokos
dűnestrandja pedig sivatagi hangulatot kölcsönöz a tájnak.
A sziget különös ismertetőjegye, és igen látogatott egyedi látványossága a
maspalomasi dűne, melyet a szél által Afrikából átkerült felhalmozódott homok
alkot. Talán a sziget legszebb strandja található itt: a hat kilométer hosszú és
egy kilométer széles fehérhomokos tengerpart szépsége káprázatos.
Playa Tauritó völgyénél meredek sziklafalakba ágyazódott csodálatos,
szürkehomokos strand terül el: központi részén található a több tengervizes
medencével rendelkező Lago Taurito. Innen ellátogathatunk a közeli Puerto
Moganba, amely szűk csatornáiról „Kis Velenceként” ismert.
Érdemes még elmenni Guayadequébe, hogy megnézzük a barlangfalvakat, ahol a
helyiek ősember módjára élnek, és megkóstolhatjuk a kanári ételspecialitásokat:
pl. a papas arrugadast (tengervízben főtt burgonya) mojóval (fokhagymás szósz).
Gyönyörű látványt nyújt a Palmitos Nemzeti Park és állatkert, ahová a
természetkedvelőknek és állatbarátoknak mindenképpen el kell látogatniuk.
Kihagyhatatlan a Barranco de Fataga völgyében található mesterséges szubtrópusi
park: rengeteg ritka növényt (pálmákat, kaktuszokat) és sok madárfajt mutat be.
A vállalkozó kedvűek teveháton is folytathatják az utat: egy oázison át jutunk
Santa Bertolomé fantasztikus hegyvidékéhez, mely a sziget legmagasabb pontja. A
csaknem 2000 méter magas, hatalmas szurdokok által szabdalt álomszép vidéket „kővé
vált orkánként” is szokták emlegetni.
2008. 08. 15. (XII/33)
