Az ember által alkotott rend látványának megteremtése lett a követendő példa
Európa vala-mennyi királyi udvarában is (XIV. Lajos versailles-i barokk kertje).
Itt jutott csúcspontjára a műkertészet is (Topiary), amelyben zömében örökzöld,
kislevelű nyírt fákat, cserjéket (buxus, babér, mirtusz, tiszafa, stb.)
használtak a geometria, az arány és a szimmetria időtlen törvényszerűségének
hirdetésére. De a lélegzetelállító hatás érdekében előrukkoltak az állatokat
megformázó növényekkel is. Drótketreceket és hálókat készítettek a kívánt forma
elérésének céljából, amelyeket borostyánnal futtattak be a derék kertészek, s a
sablon mentén gondosan meg is nyírták a növényeket, hogy a drótváz ne legyen
látható. Így az egyszerű geometrikus formák mellett megjelentek a figurális
növények. A növényszobrocskák mára bárki számára elérhetővé váltak, sőt még
használati tárgyként is igénybe vehetjük őket. Ezért az emberközpontú reneszánsz
helyett inkább néhány remekbe szabott kortárs növény kerüljön figyelmünk
középpontjába.